Egy édes álom – Wonka kritika

Paul King a családi filmek egyik mestere, hiszen a Paddingtonnál már megmutatta, hogy ez a műfaj nagyon is bejön neki. Kiskorában imádta olvasgatni Roald Dahl történetét Willy Wonkáról és a csokigyáráról, így most megfilmesítette azt. Mára több adaptáció is készült belőle, amiből a leghíresebb Tim Burton verziója (Johhny Depp-vel, mint Wonka), addig ez Willy fiatalkorát és felemelkedését mutatja be, ahol a híres csokigyáros még vidám és tele van álmokkal – bár az eredettörténete sok dologban eltér attól, amit Johhny Depp mesél még a 2005-ös feldolgozásban.

Wonka még ambiciózusan és nagy tervekkel érkezik, hogy a rengeteg utazás után végre letelepedjen. Álma, hogy megnyissa saját csokigyárát. Hiába kerül bajba – ami miatt egy mosodába zárják –, ő akkor sem adja fel tervét.

A film egy musical lett, de nem az a tömény, minden második percében énekelnek szintű. Ez szimplán csak hozzá ad a bájához. A dalok között van egy-két fülbemászó darab, de annyira nem tudott magával ragadni semelyik se, hogy azt mondjam rá, megállja a helyét önmagában, mint musical. Érdekesség, hogy mindent dalt a színészek énekeltek fel, így hallhatjuk Hugh Grantet és Timothée Chalametet is énekelni – már ha eredeti nyelven nézzük, bár ennél a filmnél a szinkron kimondottan teli találat volt.
Látvány ügyileg képes elvarázsolni minket egy teljesen másik világba. Olyan, mint egy falat édes és finom csokoládé. Tökéletes ünnepi film, nem csak a hangulata miatt, hanem mert képes leültetni a gyerekeket és a szülőket közösen a vászon elé (vagy későbbiekben a kanapéra). Számomra nagyon pozitív csalódás volt, hiszen az előzetes után nem vártam tőle sokat, mégis egy nagyszerű élménnyel távoztam. Bájos és kimondottan szórakoztató. Vicces, kikapcsol és élvezetes nézni.

Az angol színészek legjava feltűnik a filmben. Olivia Colman zseniális, mint mindig. Rowan Atkinson egy másodperc alatt képes megnevettetni úgy, hogy még meg sem szólalt. Az a színész maga a komédia. Hugh Grant pedig kiváló választás volt Oompa Loompa-nak. Szóval igen, a filmből erősen árad az angolság.
Timothée Chalametot kedvelem, mint színészt, mégis féltem, hogy képes lesz-e megmutatni a bolondos oldalát, amit ez a szerep megkíván tőle, de annyira sikerült neki, hogy még egy Golden Globe jelölést is bezsebelt vele. A filmben mókás, táncol és énekel. Egy olyan énjét mutatja meg, amit eddig még soha. Nagyon illett rá a szerep, szóval nekem pozitív csalódás volt. Johnny Depphez pedig nem ér viszonyítani már csak azért sem, mert a két film különböző és teljesen máshogy jó.

címkép: rollingstone.com