Infinity pool – kritika

A Cronenberg család – pontosabban apa és fia – a test horrorokkal írták be nevüket a filmes világba. Olyan filmeket köszönhetünk David Cronenbergnek, mint A légy, vagy a tavalyi évben bemutatott Jövő bűnei. Fia, Brandon a Possessorral pedig megmutatta, hogy ez a stílus tovább örökíthető, hiszen megjelenik apja kézlenyomata: a vér, hús és erőszak. Az új filmjét, az Infinity poolt a Sundance filmfesztiválon mutatták be először, ahol remek fogadtatásban részesült.

Már a szinopszisából kiderül, hogy egy elég brutálisan mutatott társadalomkritikát kapunk majd az arcunkba.
A történet szerint egy író, James és annak felesége nyaralni megy egy fiktív szigetre, Li Tolquaba, hogy ihletett kapjon. Ott találkoznak egy párral, Gabival és férjével, akik miatt felfedezik a hely sötét oldalát: hazafelé menet James véletlen elüt egy embert, aminek súlyos következményei lesznek. Ebben az országban a bűnösöket kivégzik, azonban ez alól kivételt tehet a pénz, hiszen ha gazdag vagy, ki tudod magad vásárolni a bűn alól. Helyette nem téged, hanem egy klónodat végzik ki, akik ugyanúgy éreznek, gondolkoznak és néznek ki, mint te. Vagy lehet, hogy a klónod nézi végig a te halálodat?

A film képi világában nagyon hasonlít a Possessorra. A kameramozgások, a fények, a zene. Ezektől kiválóan épül fel a feszültség és a film atmoszférája. Tengerparton játszódik, de nem tudjuk magunkat kellemesen érezni: egyből képes belevonni a furcsa és kegyetlen világába. Érzed, hogy ebben az országban valami nagyon nincs rendben.
A film számomra nem volt annyira brutális, mint vártam. A vér túl műnek tűnik, az erőszakot nem viszi túlzásba, inkább a film nyomasztó helyszínei és abszurd jelenetei másznak a bőrünk alá. És a kérdés, amit boncolgat. Először is az, hogy mire vagyunk képesek, ha nincsen a tetteinknek következménye? Milyenek vagyunk mi emberek igazán, milyen vadállatok, ha nem kapunk büntetést érte? Ezt a kérdéskört járjuk körbe erőszakkal és a hedonizmussal fűszerezve. Eközben pedig a főhősünk is keresi önmagát. James nincs rendben magával, se a munkásságával, de még a párjával sem. Gabi közeledéseit egyáltalán nem utasítja vissza, feleségével inkább csak a pénz miatt van együtt, hiszen ő tartja el a férfit. Többet a filmről nem árulnék el, de az biztos, hogy egy furcsa hullámvasút egészen a végkifejletig, ami nagyon elgondolkoztató társadalomkritika is egyben.

Alexander Skarsgård kimaxolta a saját magával küszködő férfi szerepét, ahogy Mia Goth is hozta a szokásosan őrült formáját.

Ha erős a gyomrunk mindenképp érdemes adni neki egy esélyt. Az biztos, hogy a mondanivalója velünk marad utána is.

címkép: chicago.suntimes.com