Stranger Things 4.évad 1.felvonás – kritika

A Duffer fivérek 2016-ban indították útjára a Stranger Things-et, aminek eredeti címe Montauk lett volna, amit az ott folytatott állítólagos kísérletek ihlettek. Egy orosz származású hölgy, Nina Kulagina, elmondása szerint pszichés erővel bírt. Nagy valószínűséggel ő ihlette a sorozatbeli Eleven karakterét és a negyedik évadban, mint cím is megjelenik „Nina Project”. Később a sorozat címe Stranger Things lett, ami pedig hasonlított Stephen King horror regényének címére, a Hasznos holmikra (eredetileg Needful Things) és ezzel meg is kapta az első pop kulturális 80-as évekbeli utalását. A sorozat erre építette magát, minden évad egy másik klasszikus filmet idéz.

A negyedik évadra közel három évet kellett várni, de talán ettől is lett ennyire összeszedett és zseniális. A munkálatok a Covid miatt húzódtak el, de így esélyük volt a Duffer testvéreknek újra és újra átírni a szkriptet és minden szálat kidolgozni. Így véleményem szerint ez az évad, majdnem mindegyiket felülmúlja (azért még így is az első évadra illik azt mondani, hogy a legjobb). A Duffer fivérek ígérete teljesült, hiszen egy grandiózusabb évaddal leptek meg minket és ez köszönhető annak is, hogy rengeteg megválaszoltalan kérdést zár le. A színészek szerint pedig ez még csak a bemelegítés a következő két részre…

Igen, akik egyben le szeretnék darálni a sorozatot, annak csalódás lesz a 4. évad, hiszen a Netflix két részletben adja ki. Szerintem ez egy jó megoldás, mivel a két részlet akár, mint két külön évad működik és a csattanók is ütősebbek. A negyedik évadot nagyjából 250 millió dollárból készítették, így a Netflix történelmének egyik legnagyobb költségvetésű alkotása lett. Ez annak is köszönhető, hogy három helyszínen is forgattak: Atlantában, Litvániában és Új Mexikóban.

A régi és új karakterek is, mint az már megszokottá vált, külön csapatokba rendeződnek. Mindegyik csapat egy külön történetszálat mesél el, külön helyszínen, de ezek a végén általában összeérnek, hogy együtt győzzék le a Hawkinsba uralkodó gonoszt, jelen esetben Vecnát, aki szintén egy D&D-ből ismert nevet kapott, amit maguk a fiúk is játszanak. A mostani ellenségről csak annyit, hogy van eredettörténete, humanoidabb, mint az eddigiek és nagyon hasonlít Freddie Kruegerre. A Duffer testvérek megemlítették, hogy nagyon kedvelik a filmet, ezért ez az évad leginkább a Rémálom az Elm utcában filmeket idézi. Annyira, hogy Victor Creelt – aki nagy valószínűséggel kapcsolatban áll a Hawkinsban történtekkel – játszó színész maga az eredeti Freddie Krueger, Robert Englund. Mivel rengeteg klasszikus horrorra való utalás található a filmben, mint például a Halloween, Carrie, Gonosz halott vagy A bárányok hallgatnak, így finoman, de ez az évad csepegtet nekünk pár horror elemet. Ezen kívül pedig nem csak a horror filmekre tesz utalást, de a Star Wars-ra is vagy magára az E.T.-re, de mindig csak annyira, amennyire szükséges. Nem tolja túl, csak éppen a háttérben egy poszter vagy a telefon fülkén egy mondat.

Az új évad kilenc részt tartalmaz, amiből egyenlőre hét jelent meg. Ezek szinte film hosszúságúak, az utolsó rész például két és fél óra lesz, de annyira élvezhető minden perce, és annyira leköt az egész, hogy egyszer sem lehet rá unni. Sőt! A néző még képes lenne tovább és tovább nézni. A mostani évad negyedik epizódja a sorozat egyik legjobb részeként jelöli az IMDb, mivel 9.5-ös csillaggal jutalmazták a rajongók, míg a hetedik rész már 9.7-es értékelést kapott. És igen, az a két epizód kultikus lett az egész sorozat szempontjából. Ami pedig számunkra nagy meglepetés és büszkeség lehet, hogy két részt a magyar származású Antal Nimród rendezett (Kontroll, A Viszkis).

A zenék még mindig az egyik legjobbak. Összeválogatták 1985-1986 legnagyobb slágereit és beletették a sorozatba. És ha valaki gyakran használja a közösségi oldalakat, mindenhol szembe találhatja magát Max kedvenc Kate Bush – Running Up That Hill című számával, amit ki lehet jelenteni, hogy az évad zenéje lett.

Az utolsó előtti évadra (igen, az 5. lesz az utolsó, utána maximum spin offok várhatóak) már nagyon megjelenik, hogy a sorozat a coming to age műfajába is sorolható. A gyerek karakterek már gimnáziumba járnak, a színészekből pedig felnőttek lettek (17-20 évesek való életben). A sorozatban megjelenik, hogy távolódnak el egymástól a gyerekek, keresik az útjukat, és senki sem boldog igazán. Elevent zaklatják az iskolában, Max depressziós, Will keresi az identitását, Lukas nyitni akar a világ felé, ezért beáll kosarazni, Nancy szerelmi háromszögbe kerül… mondhatni ebben az évadban mindenki küszködik valamivel. De az írók tényleg rengeteg társadalmi problémát elhelyeztek ebben az évadban, ami jó, mert ezekről beszélni kell. Az új karakterek is megállták a helyüket, mint például Eddie vagy Peter és egy régi kedvenc is visszatér, Hopper személyében.

A Stranger Things még mindig óriási rajongó táborral rendelkezik, de nem véletlenül, hiszen minden részlete majdnem hogy tökéletes. Ebből is látszik, hogy a Netflix tud jó és minőségi sorozatot készíteni, ha akar. A Stranger Things nagyon kezdeti volt a streaming szolgáltató számára, mikor még tényleg fontos volt, hogy fellendítse az előfizetők számát. Ezután az ember nehezen talál nézhetőt, de a jó hírem az, hogy július 1.-én visszatérnek a szereplők még egy két részes végjátékra.

címkép: netflix.com