Az utolsó párbaj – kritika
A két jó barát Matt Damon és Ben Affleck összeállt 1998 után egy újabb forgatókönyv megírására, ami várhatóan most is maradandó lesz, akár csak a Good Will Hunting, amiért akkor el is nyerték a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat. Most egy Eric Jager könyvhöz nyúltak, ami egy érdekes és port kavaró sztorit mesél el a múltból, amit nem sokan hallhattak még eddig. Ridley Scott pedig melléjük vett még egy kiváló írónőt Nicole Holofcenert, hogy írja meg a film női karakterének szemszögét, míg Matt és Ben a férfiakét. A sztori három szemszögből van elmesélve…
A történet a 14. század Franciaországában zajlik, amikor is két régi barát Jean de Carragoues és Jacques Le Gris egymás ellen fordul, miután Jean felesége Marguerite azzal vádolja az előbb megnevezett férfit, hogy megerőszakolta őt. Hogy kiderüljön, az igazság Jean párbajra hívja a férfit, hogy a vitájukat Isten döntse el. Ha Jacques győz, akkor Margueritet máglyán égetik el…
A film igaz történet alapján készült. A cselekményt a három főszereplő, 3 különböző szemszögéből kapjuk meg, akárcsak a tárgyaláson ülő emberek. Egy a történet, de mindig teljesen máshogy értelmezzük. Az apró részletek és a három történetszál a végére teljesen összeáll. A film előre haladtával egyre jobban bele látunk abba, hogy a történések borzalmasabbak, mint azt elsőre hittük. Így hogy több szemszögből látjuk az eseményeket, sokkal izgalmasabbá teszi a filmet, mivel kíváncsian várjuk a másik ember szemléletét is és a történet nem csak egy irányba, lineárisan halad előre. Az elején meg is ijedtem, mivel a storyline nagyon gyorsnak tűnik, de csak ez áll a háttérben.
A színészekre kitérve, Matt Damon eszméletlent alakít most is, pedig karaktere nem teljesen pozitív. Adam Driver, pedig kezdi velünk elfelejtetni a Star Warsos múltját, miután a Házassági történetért Oscar jelölést kapott, most pedig Ridley Scott csapott le rá, hiszen a következő hónapban megjelenő szintén Scott film a House of Gucci főszereplője is. A szerepét most Ben Affleck kapta volna eredetileg, de Adam kiváló választás volt helyette, szinte mintha neki találták volna ki ezt a karaktert, nem csak hogy jól teljesített, de arca és külseje is beleillett a 14. századba. Jodie Comert a női főszereplőt már láthattuk történelmi sorozatban, A Fehér hercegnőben, ahol VIII. Henrik édesanyját Yorki Erzsébetet alakította. Ott is kiválóan játszott és meg is lepődtem, hogy miért nem látom többször képernyőn. Ezért is ugrottam fel örömömben, mikor nyáron olvastam, hogy Ridley Scott legújabb filmjében látom. Mint főszereplő! Neki szinte minden az arcára van írva. Az egész film alatt legtöbbször csak a mimikáját mutatják és egyből megtudjuk mondani mit érez, és hogy min megy vagy ment keresztül. Nagy esélyese szerintem az idei Oscar-díjnak. Ben Affleck kiválóan játszott, de kiemelném a királyt alakító Alex Lawthert, akit szintén nem értem miért nem kaptak fel eddig, mivel tehetséges színész, a Black Mirrorban is és az End of the Fucking Worldben is simán lehozza a pszichopata szerepet.
A film képi világa a másik, amit csodáltam. Ez az alkotás, amit csak moziban szabad látni, mivel magával ragad a cinematográfiája és egy megmagyarázhatatlan atmoszférát teremt, ami nem tudom, hogy negatív vagy pozitív és szavakkal is nehéz kifejezni. Ez mind Dariusz Wolski érdeme, akinek nevét érdemes megjegyezni ezután. Ahogy harcolnak és esik a hó, szinte fázik az ember a mozi székben ülve. Ráadásul az egész a kék, a szürke és a fehér színekkel játszik, de mégsem nyomasztó.
A hanghatások néha furcsán hangosak, a harcok alatt szinte rezeg az egész mozi terem. De ezt is csak a pozitív dolgokhoz írom, mert csak segít abban, hogy úgy érezd benne vagy a cselekményben. A sminkes mindig figyelt, hogy a karakterek arca koszos legyen, Matt Damon pedig sebhelyes, hiszen aki csatába harcol az 1300-as években annak nem lehet makulátlan a bőre. Még a fodrászt is ki kell emelnem, mivel korhű hajakat varázsolt elénk, mint például Jodie Comer kócos, hosszú, göndör haja, amitől kicsit sem éreztem azt, hogy most sütötték be. A kosztümöket is látszik, hogy csak a filmhez készítették. Marguerite cipőjére pedig érdemes oda figyelni…
Lényegében látszik, hogy egy nagyon összeszedett és nagy költségvetésű filmről beszélünk, ami mindenképp emlékezetes és maradandó élményt nyújt majd. Egyes képsorai felkavaróak lehetnek, de mindenképp érdemes megnézni, mert ha egyszer látod utána napokig a kis részleteken fogsz gondolkozni. Ridley Scott pedig újra megmutatta, hogy 86 évesen is a csúcson van és, hogy nem képes kiégni ennyi év után sem. Lehet elhamarkodott kijelentés, de eddig az idei év kedvence volt számomra.
címkép: ft.com
