Egy kaszkadőrtől a kaszkadőrökért – A kaszkadőr kritika

David Leitch kaszkadőrként kezdte filmes karrierjét, ugyanis Jean-Claude Van Damme dublőre volt, majd Brad Pitté a Harcosok klubjától kezdve öt filmen keresztül. Később a rendezés felé fordult és elkészítette az Atomszőkét, a Deadpool második részét és a Halálos iramban: Hobbs és Shawt. Az igazi áttörés a Gyilkos járat volt számára, ahol újra barátjával, Brad Pitt-tel dolgozott együtt, de abban a színész már önként vállalta saját akció jeleneteit. A jelenlegi botrány Hollywoodban akkor kavart port, mikor bejelentették, 2026-tól már a legjobb casting is kap Oscart, de a kaszkadőrök még mindig semmit.
David Leitch egy 1980-as évekbeli sorozat, a The Fall Guy remakejét készítette el a saját tapasztalataival ötvözve. A lehető legtöbb kaszkadőrrel és a lehető leglátványosabb mutatványokkal akarta bemutatni azt, mennyire menő ez a szakma, ezzel letéve tiszteletét a kollegái előtt. Ez teljes mértékben sikerült neki.

A kaszkadőr Colt (Ryan Gosling), egy rosszul elsült forgatási balesetet követően elvonultan éli mindennapjait, míg fel nem hívja egy régi ismerőse, Gayle (Hannah Waddingham), hogy vállalja el volt szerelme, Judy (Emily Blunt) filmjét. Forgatás közben eltűnik a főszereplő, Tom Ryder (Aaron Taylor-Johnson), így Colt elvállalja, hogy megkeresi a színészt.

A film lényege: egy nagyon egyszerű és lapos sztoriba ágyazott óda a kaszkadőröknek. És már-már annyira lapos, hogy első nézésre rossz szájízt is hagyhat maga után, de miután megemészti az ember, rájön, mennyire fantasztikus film A kaszkadőr. David Leitch minden szeretete és tisztelete a szakma iránt átüt a vásznon keresztül, de persze ezt mind a maga szórakoztató módján teszi. A célja ez volt, felhívni a figyelmet arra, mennyire semmibe veszik ezeket a “láthatatlan színészeket”. Nekem abszolút megváltozott a véleményem róluk. A rendező minél több látványos jelenetet szeretett volna, amihez rengeteg kaszkadőrt és nagyon kevés vizuális effektet használtak. Egy jelenettel Guinness rekordot is döntöttek, amikor is az autó nyolc és félszer átpördült, hiszen ilyet eddig csak Adam Kirley tudott véghez vinni a Casino Royale című filmben, de ő csak hétszer volt képes átfordulni.

Egy látványos és vicces filmről beszélünk, fantasztikus zenével párosítva. Az “I Was Made For Lovin’ You” című dal hatszáz féle filmzenei változata kíséri végig a történetet, Dominic Lewis zeneszerző átdolgozásában. A soundtrack valami elképesztő még önmagában is.

Nemcsak a kaszkadőrök iránt érzett együttérzésre koncentrál, hanem a filmvilággal kapcsolatosan is rengeteg kritikát fogalmaz meg, mint például a CGI vagy a deepfake használata a filmiparban. Sok a mondanivaló és a mögöttes utalás a szakmára nézve, amit ha valaki akar, megért, ha pedig valaki csak egy akció filmet nézne, ami kikapcsolná, azoknak is tökéletes lehet.

Ryan Gosling, a Barbie óta már elkezdte használni az arcizmait is és rájött arra, hogy színészkedni nem egy rossz dolog. Személy szerint nem kedvelem, de karizmája van, és ez ebben a filmben is átjött. Emily Blunt lazán zseniális, mint mindig, Aaron Taylor-Johnson pedig hozta a szokásos formáját.

Tény hogy ezek után minden csodálatom a kaszkadőröké, de még mindig nem érzem úgy, hogy az Oscar-díj megérdemelt lenne számukra. Ezt mindenki döntse el maga, miután megnézte David Leitch legújabb filmjét.

címkép: timescolonist.com