Minél röhejesebb a frizura, annál jobb a kém – Argylle: A szuperkém kritika

Matthew Vaughn beírta magát a filmtörténelembe a sajátos humorával és szokatlan megoldásaival egyaránt. Guy Ritchie mellett producerkedett, majd a Csillagpor filmadaptációval vált ismertté. Hollywood hamar meglátta benne a potenciált, így a 2000-es években olyan projekteket hozott tető alá, mint a Ha/Ver, vagy az X-Men: Az elsők. Az utóbbi tíz évben, viszont egy sajátos James Bond szerű világot alkotott meg a Kingsman képében. Áttörő sikereket ért el vele, amire mind a kritikák, mind a bevétel remek példa. Elkészített egy folytatást, illetve egy előzményfilmet is eköré a projekt köré, illetve további tervei is voltak ebben az univerzumban, azonban Hollywood közbeszólt. A rendező az elmúlt évek során A Kingsman világgal kelt és feküdt, ezért is volt számomra nagyon érdekes, hogy mit fog kihozni az Argylle projektből.

A film tulajdonképpen egy sztárparádé, hiszen a címszereplőt játszó Henry Cavill mellett John Cena, Sam Rockwell, Bryce Dallas Howard, Samuel L. Jackson és Bryan Cranston is szerepet kapnak.
Elly Conway (Bryce Dallas Howard) a zseniális Argylle regények írója a sikertől és a rajongóktól elhalmozva éli egyszerű kis életét. A regényíró a könyvolvasások után békésen tengeti a szabadidejét macskájával Alfieval a tóparti házában. Miközben szorgosan írja a fejezeteket, sorra fejezi be az új könyveit, egy napon vonatra száll és a véletlen művének köszönhetően találkozik egy igazi kémmel, aki megmenti őt, hiszen az életére törnek a rosszfiúk. Kiderül hamar, hogy Elly egy igazi jövendőmondó és amik a regényeiben megtörténnek, azok később valós események lesznek. A sztori tele van csavarral, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki az, akinek látszik.

A történet tényleg számtalan vargabetűt tesz, nagyjából húsz percenként fordulatot vesznek az események és ez jól is van így. Matthew furfangos elméje ennek a filmnek az egyik nagy erőssége. A probléma az, hogy igazából más nem is jó benne. Szerintem egy filmnek jól áll, ha tud meglepetést okozni. Például nagyon érdekes, hogy az Argylle moziplakátja eléggé megtévesztő és már ezzel képes meglepetést okozni, hiszen a középre beállított Henry Cavill lehet a főszereplő, vagyis ezt gondolhatja a néző, de a film megnézése után gyorsan kiderül, hogy erről szó sincsen. Mind ő, Dua Lipa vagy akár John Cena is csak a film töredékében vesznek részt, Cavill is inkább csak amolyan cameok formájában van jelen a film végéig. Sam Rockwell kisujjból kirázza a karakterét, nekem egyébként ő volt a kedvencem végig. A többiek is nagyon érezték a karakterüket, főleg Bryan Cranston, aki ugyanolyan tehetséggel játszott, mintha Walter Whiteot formálná meg újra. Akivel igazából probléma van, az maga Bryce Dallas Howard. Az írónőt tökéletesen hozza, szerethető karakter, viszont amikor a filmnek ahhoz a pontjához érünk, ahol az a bizonyos csavar megtörténik, ott a színésznő valahogy nem tud mit kezdeni a karakterével. Kicsit olyan érzést keltett, mintha teljesen idegen lenne neki a szerepe.

Kémfilmekből láttunk már megannyit, mint égen a csillag és elmondható, hogy a nagy többségüket már akkor elfelejtjük, miután kisétálunk a teremből. Ha a furfangos csavarokat levetkőztetjük, akkor egy olyan végeredményt kapunk, ami ebbe a sablonos tömegbe tökéletesen beleillik és el is tűnik. Be kell vallani, hogy az ötletes csavarok nem fogják azt az érzést kelteni bennünk, hogy széthasadna tőlük a fejünk, hiszen elég megnézni az előzetest, már az is sokat elárulhat a nézőnek. A rutinosabbak igazából az előzetesből leszűrhetik az egész film történéseit Ezek a fordulatok inkább csak azt a célt szolgálják, hogy ne a nagy büdös semmit nézzük. Valahogy a „Twisted Mind” Matthew Vaughn olyanba tenyerelt bele, amivel Dunát akart rekeszteni, de sajnos ezúttal ez nem fog megtörténni. Az Apple bőkezűen megalapozta a rendezőnek a költségvetést, hiszen nagyjából 200 millió dollárt tapsolt el erre a projektre, aminek a cikk írásának idejében még csak a felét sem hozta vissza a bevételekkel együtt. Egy teljesen könnyen elfelejthető alkotás született a furfangos elmétől, és amennyire kíváncsi voltam rá, ugyanannyira csalódtam. Arról már nem is beszélve, hogy a stáblistás jelenet pontosan mi is akart lenni?

címkép: people.com