Gyors autó, lassú film – Ferrari spoileres kritika

Michael Mann nem egy túl termékeny rendező. Nincs is nagyon a köztudatban, de Hollywoodban mégis nagy névnek számít – meg persze a thrillerek kedvelői között. A Collateral – A halál záloga és a Szemtől szemben rendezőjének új filmjétől zengett idén a média: Enzo Ferrari újra életre kel. Míg sok autóversenyzős műben feltűnik alakja, addig most teret kap az, hogy ki is volt ő valójában.

Mostanában elég kedveltek lettek az életrajzi filmek, de a Ferrari valahogy teljesen más. Nem katartikus és nem arról mesél, hogy lett nagy név a Ferrari. Inkább Enzo magánéletét veszi célba és egy bizonyos Mille Miglia versenyt, ami a közúti túraversenyek elődje – abból is a legnehezebb. Az, hogy ez a verseny tragikus lesz, azt az egész film alatt sejteni lehet, de ez mégsem vesz el a film élményéből. Olyan brutálisan arcunkba tolja a balesetet és felkavar; semmit nem hagy a képzeletünkre. Ha már a baleset, meg kell említenem, hogy egy-két bábu látszódik és kellemetlenül rosszul vannak kivitelezve. Ez igaz a CGI-ra is. Ritkán használnak számítógépes rajzot, de ha használnak, az biztosan gyenge. Ettől függetlenül látványos a film, az autós jelenetek nagyon ott vannak, még autó szakmai szempontból is szinte hibátlan. Így méltón mondhatom, hogy felér a bizonyos “igényes autós filmek” listájához, ahol olyan nevek szerepelnek, mint a Ford v Ferrari vagy a Rush. A felvételeket eredeti helyszíneken vették fel, legtöbbször eredeti autókkal. A hang pedig valósághű.

Vannak jelenetek, amik furcsák, mint amikor Enzo versenyzője meghal és már egyből ajánlja a következőnek a szerződést. Persze ez akár komikus is lehetne, de a film Enzo személyiségén keresztül történik. Muszáj volt így látnia a világot, különben nem bírta volna már elviselni azt a rengeteg tragédiát, ami a versenyzésben és az életében folyamatosan történt. Ebben a korban az autósport életveszélyes volt, nem csak a versenyzők, de a nézők számára is. Szinte minden versenyen meghalt valaki. A történetbe ráadásul 1957-be csatlakozunk, egy évvel azután, hogy Enzo fia, Dino egy betegségben meghalt. A Mille Miglia mellett a felesége és Enzo titokban tartott szeretője között kialakuló konfliktuson van a hangsúly.

Hiába Adam Driver egészen jó alakítása a filmben, a feleségét játszó Penelopé Cruz remekel, mint olasz megkeseredett feleség. Az utolsó monológja fantasztikus. Biztosan ő viszi a filmet, Shailene Woodley mellette el is tűnik. A színész és autoversenyző Patrick Dempsey, ezen tény miatt kimondottan szórakoztató meglepetés volt, hiszen egy 24 órásokon részt vevő pilótáról van szó.

Ebben a témában mindenképp egy jól összerakott, érdekes és látványos film lett, ami nem csak erős dráma, de néha vicces tud lenni, amikor rávilágít arra, hogy az olaszok viselkedése külső szemmel mennyire szerethető és humoros.

címkép: townandcoutnrymag.com