Nem – kritika

Ha az új generációs horrorfilm rendezők közül kéne párat kiemelni, egyértelműen köztük lenne Jordan Peele, akinek egyedisége abban rejlik, hogy előszeretettel taglalja a feketék helyzetét és bont ki egyéb társadalomkritikákat különböző párbeszédeken és motívumokon keresztül. A humoristából lett rendező most egy teljesen új műfajt próbált ki, ami nem más, mint a sci-fik világa. Állítása szerint Spielberg ufós filmjei erős hatást gyakoroltak rá vagy a Shyamalan rendezte 2002-es Jelek. Debütálásával – a Tűnj el című filmmel – Oscart is nyert, majd a Mi-vel újra beférkőzött a kritikusok kegyeibe, így a legújabb horrorja a nyár egyik legvártabb filmje lett.

Egy felkavaró kezdés után egyből belevágunk a film fő sztorijába, ahol a Haywood testvérek saját tanyájukon földönkívüli jelenségeket tapasztalnak, így hát eldöntik, hogy lefilmezik azt.
Pár perc az elejéből, de már eláraszt egy nyomasztó érzés, ami után azt várja a néző, hogy két és negyed óra magas színtű moziélményt kap. Csalódtam…

Ha a Nem-et úgy nézzük, mint egy horrort a sok közül, akkor egy igazán kellemes meglepetést kapunk. Jumpscarekkel nem él nagyon, inkább az atmoszférára épít, egy két jelenete pedig felkavaróan nyomasztó. A hírhedt majmos jelenet ebből is kiemelkedik: egy sitcomban elszabaduló majom, aki élve megeszi az embereket. Alatta végig csend uralkodik és még nézni is borzasztó. A film legjobban összerakott jelenete és így kezdeni a filmet elég kecsegtető. Nem mellesleg ez egy kulcs momentum, pedig láthatólag nem is nagyon kötődik a történethez. Egy ideig gondolkoztam mi is volt a jelentése igazán, de ezt mindenki saját maga dönti el.
A filmbeli jelentése egyértelműen az, hogy Jupe különlegesnek érzi magát amiért ő volt az egyetlen, aki kommunikálni tudott egy elvetemült majommal. Ő büszke erre, és az élménye által azt gondolja, hogy ahogy az állatot, úgy majd a földönkívülieket is tudja irányítani. Ha pedig ismerjük a rendezőt, tudjuk, mindig belecsempész egy kis társadalomkritikát a filmjeibe. Ebben az esetben az állatokkal való viszonyunkat taglalja, hogy sajátítjuk ki magunknak a szórakoztatásunk céljából: televízióba, filmekbe, cirkuszba… Ha pedig azok természetesen viselkednek, vad módon, akkor megöljük őket. Kihasználjuk a természetet, és nem csak a Földön levő dolgokra értendő, hanem a Földön kívüliekre is. Mindenki megindul a pénz szerzésért: a Haywood testvérek gazdagodni akarnak a felvétellel, Jude pedig vidámparkot akar a csészealjakból csinálni. Szóval igen, a társadalomkritika itt is megjelenik, de már nem a feketékre éleződik ki.
A másik fontos témája pedig, hogy néha képesek vagyunk az életünket is kockáztatni azért, hogy elkészüljön egy fotó vagy videó. Már csak ezeknek a kérdéseknek a boncolgatása miatt is lehetne egy őrülten jó mozi, és azért, mert látszik, hogy a rendező nagyon érti a dolgát.

Atmoszférateremtésben kiváló, a képi világ pedig magáért beszél. Az IMAX nagyon ajánlott, de még itt is muszáj belekötnöm a borzalmas CGI-ba. Nagyon látszik sok mindenen a rajz, ami egy ekkora költségvetésnél már kínos.
A forgatókönyv megint bravúros: tele van poénokkal és amit imádok a Peele szkriptekben, hogy a párbeszédek természetesek. Nem klisések, nem azért vannak, hogy húzzák az időt. A karakterek normális emberek, normális viselkedéssel és dumával. A testvérpár közt megvan a kellő összhang, ami a mai filmekben egyre ritkább. Míg OJ magának való, addig nővére pont az ellenkezője.
A Tűnj el után újra feltűnik Peele filmjében Daniel Kaluuya, már egy megérdemelt Oscar-díjjal a hóna alatt. Szokásosan hozta a legjobb formáját, Keke Palmer pedig a lazaságát. Nincs túl játszva a karaktere és egyben szórakoztató is. Rajtuk kívül feltűnik még a Walking Dead-ből ismert Steven Yeun is, vagy Brandon Perea.

Nem sok rendező ért annyira a zene választáshoz, mint Peele, de megint kiváló a film soundtrack-je. A filmhez írt zenék nyomasztóak, a választottak pedig hozzák a kellő sci-fis vagy akár western hangulatot.

Látszódik, hogy ez egy giga mozi akart lenni, de egyáltalán nem volt kidolgozva. Tele volt értelmetlen dolgokkal, a csattanó se volt csattanó, a vége pedig összecsapott és szintén érthetetlen. Ez mind csalódás, hiszen a filmet nagy titkolózás övezte, így mindenki nagy elvárásokkal ment a moziba. Elvont lett, mi tagadás, de ez talán nem is meglepő. És nem arról van szó, hogy egyes motívumok bonyolultak, hanem rengeteg hülyeség van benne, amiben a nézők és a kritikusok egyaránt csalódtak. Ettől függetlenül nem egy rossz film, de nem Peele legerősebb alkotása.

címkép: polygon.com