Fekete telefon – kritika

Stephen King fia – Joe Hill, szintén apja babérjaira tört, mivel belőle is kiváló író lett. Ő is a horror regények alkotásába kezdett és bár nem akarta, hogy az olvasók az apjához hasonlítsák, mégis le se tagadhatná az idősebb King stílusát. A 2005-ben kiadott novella gyűjteményében található a Fekete Telefon, ami mindössze pár oldalas, de annál nagyobb film alapanyag. És mint már említette, ebben is megjelenik a King-es hatás: problémával küzdő gyerek karakterek, egy őrült gyilkos és ezt az egészet átívelő pszichológia.

A sztori egy kisvárosban játszódik, ahol egy maszkos gyilkos rabolja el sorban a gyerekeket. Túszul ejti Finney-t, aki már így is sok mindenen megy keresztül: családi és iskolai bántalmazás áldozata. Ez lesz a sztori fő mozgatója és egy „nem működő” fekete telefon, amin keresztül a fiú segítséget kap az elhunyt gyerekektől, hogy kiszabaduljon a maszkos férfi pincéjéből. Ezen kívül pedig ne feledjük: Finney nővérének, Gwennek látomásai vannak és elindul, hogy megkeresse eltűnt öccsét.

A sztori nagyban hasonlít az Az című könyvre és filmre egyaránt. A maszkot viselő és lufikat osztogató férfi ott már bevált formula, de rengeteg hasonlóság is feltűnik még, mint például az esőben bicikliző Gwen. A hangulat szempontjából a Stranger Things mellett se menjünk el, mivel ez is a nyolcvanas és hetvenes évek körül játszódik, bicikliző gyerekekkel. Egyeseknek pedig az Összetörve című film is ismerős lehet.

A filmet nem mondanám annyira horrornak, persze a Sinister rendezője – Scott Derrickson, tett bele egy két jumpscaret és horror elemet, de nem az a fajta film, ami után nem fogsz aludni. A hangsúly nem is a gyilkoson van, leginkább azon, hogy Finney kiálljon magáért, hiszen apja és osztálytársai is bántják őt. Így a film végére egy teljes jellemfejlődésen kell keresztül mennie, hogy eltudjon szökni a “The Grabber” karmai közül. Van mondanivalója, de ezt megtanulhattuk már: a King család mindig tanulságra építi a horrorjait.

A gyerek színészek kiválóak. Finney volt Mason Thames első karaktere, de képes elvinni az egész filmet, ahogy a nővérét játszó Madeleine McGraw is. Nyilvánvalóan Ethan Hawke után. Hiszen a színész most is óriásit alakít. Eddig csak kimondottan szerzői filmekben láthattuk, mint egy-két kedvesebb karakter, de még a rendező lebeszélése után is igent mondott egy gonosz karakterre. A rendező és a színész között kimondottan jó a kapcsolat, a Sinistert már fogatták együtt, így egy vicces módon adott választ Scottnak. Reggel egy üzenet érkezett Ethantől, ahol a gyilkos hangján közölte, hogy megfogja őt ölni, ezen kívül pedig elvállalja a szerepet. Bár a film producere is egy fekete telefont küldött vissza a rendezőnek, ezáltal közölve, hogy indulhatnak a munkálatok.

Összességében egy egyszer nézhetős horrort kapunk, ami a maga módján szerethető és élvezhető. Bár sokan úgy vélik, már régóta nem láttak ennyire jó horror filmet, az biztos, a maga egyszerűségében tökéletes.

címkép: gizmodo.com