A kutya karmai közt – kritika
A 2022-es Oscar-díjátadó egyik legkiemelkedőbb alkotása Jane Campion rendezőnő western thrillere, amit átsző az erotika. A film tizenkét Oscar jelölésből, egyet (legjobb rendező – Jane Campion) haza is vitt, bár szerintem többet érdemelne. Őszintén, sokszori elindítás után maximum húsz percig jutottam, míg inkább az elölről nézés mellett döntöttem, mivel értetlenkedve álltam, mit esznek az emberek és a kritikusok ezen a filmen. Végül nem tudom elmondani teljesen mi fogott meg az alkotásban. Egyszerűen mindenhogyan tökéletes.
A történet egy testvérpárral kezdődik, akik a családi kúrián élnek és vezetik a farmot. Már a film elején látjuk , hogy a két férfi teljesen különbözik egymástól. Míg Phil (Benedict Cumberbatch) bunkó és zabolátlan cowboy, addig testvére George (Jesse Plemons) a kifinomultságával a társasági élet minta példája. A már amúgyis meglévő feszültséget egy vendéglős nő – Rose és annak feminin tulajdonságokat mutató fia, Peter (Kirsten Dunst és Kodi Smit-McPhee) tovább gerjesztik. Phil ellenzi a kapcsolatot, mivel szerinte a nő, csak azért van öccsével, hogy fizetni tudja Peter orvosi taníttatását, ezért mindent megtesz, hogy szétszakítsa a párt. Árad belőle a nő iránti gyűlölet, és mindenhogyan megalázza Roset és Petert, hogy ezzel is kimutassa ki a ház ura, és bizonyítsa férfiasságát, hiszen Bronco Henry – Phil mentora, ezt tanította neki. Egy férfi legyen férfi. Azt, hogy Phil miért viselkedik így a film előre haladtával megértjük, és Peter jelleme is egyre világosabbá válik. Erre a rendezőnő apró motívumokkal és feszültségkeltéssel vezet rá minket, miközben a két különös férfi egymásra talál. Phil magát látja Peterben, ezért elhatározza, hogy férfivá neveli őt. Míg a nőt tönkre teszi lelkileg, a fia megerősödik és a film végére megváltoznak az erőviszonyok. A fiú nem is olyan gyámoltalan, mint az elsőre hisszük, és sötét jelleme képes egy elgondolkoztató és óriási finálét csapni.
Mint azt Jane Campionnal megszokhattuk, imádja előtérbe helyezni a nőket és a szexualitást. Egy igazi feminista alkotóról van szó. A kutya karmai közt ebben a tekintetben más, mint a többi. A filmben inkább a férfiak, és a férfi jellem a dominánsabb. Benedict Cumberbatch óriásit alakít, tökéletes erre a szerepre, míg Kodi Smit-McPhee is a tavalyi év egyik legjobb alakítását nyújtotta. Kirsten Dunst is eszméletlen, Jesse Plemons egy kevéssel lecsúszik a többiektől, talán csak azért, mert kevesebb játékidőt kapott, és nem az ő élete fontos a film szempontjából.
Az alkotás monotonnak mondható, de mégis leköt valamivel. A felemelő zenéi, a vadregényes tájai és a folytonos feszültség a férfiak közt, amik átjárják a film egész atmoszféráját, és képesek fent tartani a figyelmünket. Egyszer ez a feszültség szexuális, máskor pedig inkább csak a kíváncsiság a végkifejlet iránt. Ezt mind Jonny Greenwood aláfestése fokozza, ami legtöbbször bendzsó vagy vonós hangszer.
A film tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájakkal, ami Ari Wegner érdeme és a csodálatos Új-Zélandé. Ari képeit átszővik a metaforák és a természet iránti szeretete.
A film végén megkapjuk a cím jelentését egy biblia idézettel ,,Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutya karmából ragadd ki életemet!”. Megnézését követően érdemes utána olvasni ennek és különböző értelmezésnek, mert minden apró részletre oda kell figyelni, hogy aztán teljesen megértsük a végkifejletet, még ha erre elsőre is képesek vagyunk. Ez a film sokkal mélyebb, mint mi azt elsőre hisszük. Sajnálom, hogy moziban nem vetítették, hiszen ez a film nagy vászonért kiált.
címkép: thewrap.com
