Gossip Girl 2021 – kritika

Ha megkérdeznek mi a kedvenc sorozatom, egyértelműen az lesz a válaszom, hogy a Gossip Girl. Mégis miért? Ez a sorozat egy olyan guilty pleasuret képes adni (bűnös élvezet=olyan tevékenység, amit imádsz csinálni, de soha nem mondanál el másnak), amit a sznob emberek (mint én) élvezettel néznek. Pontosabban azt, hogy hogyan csinálják ki egymást az Upper East Side-on élő gazdag gyerekek, akik az elit, Constance iskolába járnak. Az egész sorozatot átjárja egy úgy nevezett preppy stílus, ami pont az elit iskolák kifejezésére alakult meg. Az eredeti széria 2007-től egészen 2012-ig ment, és olyan híres színészek társultak hozzá, mint a már híres Blake Lively, Leighton Meester, Chase Crawford, Ed Westwick, vagy a You híres pszichopatája Penn Badgley. Ők voltak az alap sorozat főszereplői és mindegyik karakter olyan érdekes volt, hogy a néző is egy akart lenni közülük.

A 2021-ben kiadott, HBO Max által gyártott rebootnál valami nagyon félre csúszott. Az elején még nagy izgatottsággal vártam azt, hogy a kedvenc sorozatom folytatódik, ugyan egy új generációval, de ugyanott a régi Constance iskolában, ahol szintén egy „titokzatos” blogger figyeli a tanulókat és pletykálja ki a legféltettebb titkaikat. A titokzatos azért van zárójelben, mivel az új sorozatban tudjuk a „Gossip Girl” kilétét is. Emiatt az új változás miatt teljesen elmarad a rejtély, hogy kit rejt a név, ezzel még unalmasabbá téve a sorozatot.
Mivel a reboot, borzasztóan unalmas lett. Az első két résznél még meg volt bennem az izgatottság – főleg miután megszólalt Kristen Bell jellegzetes hangja, mint narrátor, már ha eredeti nyelven nézed – a régi széria imádata miatt, de ez részről-részre egyre laposabb sztorit kínál fel, egyre laposabb karakterekkel és kapcsolatokkal. Annyira sokszínű lett (található benne meleg, biszexuális, leszbikus, fekete, transzvesztita, pán szexuális karakter, ezen kívül pedig a poligámia is fontos szerepet kap), hogy már néha idegesítően túltolták azt. Az egész arra játszik, hogy szinte mindegyik részben egy újabb társadalmi problémát vesznek a világból, amit ők, majd gazdag gyerekek okosan megoldanak. A baj az, hogy a 2007-es változat semmi hasonlóról sem szólt, és itt már el is úszott a varázsa. Meg van a maga saját kis hangulata, de nem is közelít az elődjéhez. Ráadásul azt, hogy a karakterek milyen nagyon gazdagok és népszerűek, úgy próbáljak érzékeltetni, hogy minden második mondatban elejtenek egy celeb nevet, ami egy idő után eszméletlen idegesítővé válik. A részek vége, pedig lapos, egyáltalán nem akarod a következő részt megnézni.

A karakterek ezen felül jellemtelenek egy két kivétellel, például számomra Audrey jelleme és stílusa nagyon érdekes (Emily Lind), és talán Max-é (Thomas Doherty), de a többi sajnos egy tucat marad. Aki a főszereplő lenne – Julian (Jordan Alexander), az én véleményem szerint a leglaposabb személyiség az egész sorozatban. Erre rá tesz, hogy a filmben játszott testvére (Whitney Peak), ő maga és a pasija közt egy nevetségesen rossz szerelmi háromszög alakul ki, míg Audrey, annak pasija Aki (Evan Mock) és Max között egy poligámia kapcsolat lesz, ami szintén irritáló. Senki között sincs kémia, talán Max és Audrey közt. A pozitívum, aminek nagyon örültem, hogy egy két híres motívumot – mint a MET lépcsője – újra feltűnt, vagy, hogy az eredeti Gossip Girl kosztüm tervezője és stylestja – Eric Daman, visszatért az HBO Max-es változatban is. Ő az, aki képes volt úgy öltöztetni a karaktereket 2007-ben, hogy még mindig emberek százezreit inspirál, mivel a ruhák már akkor formabontóak volták, minden téren.

Egy jónak ígérkező rebootot teljesen elrontottak, és sajnos közelében se volt az elődjéhez képest. Túl modern lett és talán túlságosan összecsapott, pedig tudom, hogy nem ezt akarták elérni vele. Bár a rebootoknál ez egy várható effektus…

címkép: firstclasse.com