Eleven kór – kritika
Az Eleven kór a tavalyi év egyik legvártabb horrorfilmje volt. Pontosabban giallo-ja, ami egy Olaszországból származó műfaj, melynek sajátossága, hogy a krimi keveredik a thrillerrel és a horrorral. A kritikusok, és az emberek között is pozitív véleményekkel zárt, és ez leginkább a film utolsó harmadának köszönhető…
James Wan-t a 2000-es évek egyik legjobb rendezőjének tartjuk ebben a műfajban. Kezdte a Fűrész franchise-sal, majd a Démonok között univerzummal folytatta pályafutását, ami a Warren házaspár feljegyzéseit vette alapul. Ők paranormális kutatók voltak a 60-as években, így a filmek mind igaz történeten alapulnak (Annabelle filmek, Az apáca, Démonok között 1-3). A rendező megunta már, hogy a nevét a jumpscare-es, és szellemes horrorjairól ismerik, ezért egy új műfajt akart kipróbálni. Így jött az ötlet, hogy készít egy giallo-t, és az sem érdekelte, ha az emberek meglepődnek ezen, és esetleg nem jön be nekik ez a stílus váltás.
A történet Madisonról szól, aki valamilyen okból kifolyólag, éjszakánként összeköttetésben áll egy sorozatgyilkossal. Végig nézi az áldozatok lemészárlását, majd amikor fel kel, a hír adásból rájön, hogy ezek igazából is megtörténtek…
A sztoriról többet nem is árulnék el, mivel az egész filmet titoktartás övezte. A rendező megakarta lepni a nézőket, és ez sikerült is neki. Az egész sztorit neked kell összetenni a kis részletekből, így minket is bevon a nyomozásba. Végig kis információkat csepegtetnek, amíg össze nem áll. Az egész olyan, mint egy puzzle. Mire azt hiszed, hogy gyanítod mi lesz a vége, rá tesz még egy óriási csattanót, majd még egyet és még egyet… A film azért is különleges, mert képes egy zsáner filmből, tele klisékkel, és a jól bevált horror elemekkel halálra ijeszteni minket. Bátran kijelentem, hogy ez a film erősen kult. filmmé fog válni, annyira zseniális. A horror alkategóriai, úgy váltakoznak benne, mint kés a vajon. Egyszer slasher (gyilkosos), egyszer gore (véres), egyszer pedig természetfeletti (szellemes, és még sorolhatnám. Nem egy megszokott James Wan filmről beszélünk. A Démonok között univerzumában nem használ erőszakot, de az Eleven kór, talán még túl is tolja az undoritó, groteszk, és kegyetlen mód véres jeleneteit. Az egész film hangulata magával visz, és végig izgalmas tud maradni. A főszereplő Annabelle Wallis (Madison) – már ismert az Annabelle filmekből -, de itt is kiválóan játszik, főleg a legvégén. A látvány -, ahogy megjelenítik az álom és a valóság közti átmenetet valami csodálatos. A híres utolsó harmad, pedig felkavaró és kiakasztó… Más szót nem tudok rá használni, én egyszerre rettegtem, és esett le az állam egy időben. És, ami a legborzasztóbb, hogy a film maradandó, és képes álmatlan éjszakákat okozni (nekem 3 éjszaka kellett, hogy feldolgozzam a látottakat).
A film, azért is zseniális, mert bármilyen horror műfajt szeretsz, megtalálod benne a kedvenced. Nincs tele jumpscare-rel, – ami a horror legelcsépeltebb eszköze –, és napokon keresztül fogsz gondolkozni a film apró részletein. James Wan-nek jót tett, hogy más műfajban is kipróbálta magát – gondolok itt az Aquaman-re és a Halálos iramba 7-re -, ezzel pedig a horror műfajt izgalmasabbá, és vakmerőbbé tette.
címkép: filmandtvnow.com
