Idő – kritika

Az Idő M. Night Shyamalan legújabb filmje, akinek nevét ismerhetjük már, mint a Hatodik érzék, a Jelek vagy a Széttörve alkotóját. Szóval igen, nagyon sok jó filmet készített élete során, ez pedig mégis valahogy és valamiért eléggé félrecsúszott.

Aki megnézte az előzetest egyből egy nagyon érdekes thrillerrel találta szembe magát. A történet szerint egy család nyaralni megy a trópusi szigetekre, majd mikor pár emberrel egy közeli partszakaszhoz viszik őket pihenni, mindenki elkezd iszonyat gyorsan öregedni. A sztori mellesleg egy képregény eredetileg, amit Pierre Oscar Lévy és Frederik Peeters írtak Sandcastle címen.

Nem tudtam eldönteni, hogy a forgatókönyv lett ennyire elrontva vagy az egész csak össze lett csapva, de az igazság az, hogy ebből a sztoriból egy igazán jó filmet is lehetett volna készíteni. Ki más tenné meg, ha nem M. Night Shyamalan, akinek neve ismert és nem a rossz értelemben.
A színészek – bármennyire is jó színeszekről beszélünk, mint például Alex Wolff (Örökség) – valahogy nem tudták beleélni magukat a karakterükbe, és mintha mindenki hirtelen ‘ZS’ kategóriás lenne. A sztori a végére ellaposodik és unalmas lesz, hiába a sok váratlan “izgalom és csattanó”.

Őszintén alig vártam, hogy elhagyjam a mozit, leginkább a csalódás miatt. Sokat vártam a rendezőtől, mégsem tudtam elégedetten távozni. Az egyetlen pozitívum a film javára, hogy a tengerparti képivilág nem égett ki, de sajnos sok más jót nem tudnék most írni.

címkép: Collider