Csíz! – Mosolyogj 2 kritika

Parker Finn nem biztos, hogy gondolta volna 2020-ban, hogy a Laura Hasn’t Slept című rövidfilmje ekkora utat fog bejárni. Az ebből készült nagyjátékfilmje, a 2022-es Mosolyogj óriási sikert aratott a kritikusok és a nézők körében is, hiszen a 17 millió dolláros projekt, hamar 217 milliót hozott vissza. Ebből kiindulva várható volt a második rész elkészülte, így a mosoly-démon egy új főhősnőt vett célpontba a mozik vásznain.

Mindenképp szeretnék röviden kitérni a film kreatív marketingkampányára is, hiszen úgy hirdette magát, hogy random emberek mosolyogtak különböző nagyobb események hátterében „Smile” pólókban. Olcsó, de annál inkább ötletes húzás. Majd jöhetett a Skye Riley hivatalos Instagram, majd Spotify-fiókja, mintha tényleg egy igazi sztárról lenne szó.

A második rész ott folytatódik, ahol az első befejeződött. Egy számomra erőltetett kezdés után ugrunk is a mentális problémákkal küzdő sztár, Skye életébe, ahol is egy szerencsétlen véletlen folytán megfertőzi egy drogdíler barátja, az első részből is megismert „mosolygó démonnal”. Vajon csak a saját képzelete játszik vele, vagy amit lát, az tényleg valódi? Sokszor mi sem tudjuk eldönteni, és a második rész erre jobban rá is játszik.

Összességében szerintem jobb lett, mint az elődje. Hamar beindul, és onnan pedig egy ütősebb sztorit kapunk, bár még mindig nem túl erőset. Ez egy tipikusan olyan film, ami olyan ügyesen bánik a horror eszközeivel, hogy elhiteti velünk, hogy ez egy jó film. Pedig hasonló történettel rendelkező filmmel már találkozhattunk többször is. Nézzük például a 2002-es A kört. Főszereplőnknek le kell győznie a rajta ülő átkot. De ez valahogy mégis más. Ahogy Parker Finn forgatja ki a horror elemeit, ezzel pedig folyamatosan becsapva minket, az valami fantasztikus. Ettől az egész film kiszámíthatatlan, még ha tudjuk is, mi lesz a vége, a jumpscare-ek valami mesterien vannak használva. Ahogy a hangok is. Szerintem a horror zsáner leggyengébb eszköze a híres-nevezetes jumpscare, de ő annyira random dobálgatja az arcunkba, hogy a film felét már eltakart szemmel kellett néznem. Utoljára az Örökségen éreztem azt, hogy nem akarok többet megijedni, csak azt akarom, hogy vége legyen ennek a rémálomnak. Folyamatos feszültségben tart minket, attól függetlenül, hogy azt hisszük, most kicsit megnyugodhatunk. Mert hiába ugrottunk fel fél métert a székünkbe úgy öt perccel ezelőtt, nem igazán izgatja a rendezőt. Konkrétan megsemmisültem. Sokkal durvább és véresebb lett, mint az első rész. Ebbe már rendesen pakolták a gore jeleneteket. A film csúcspontja pedig abszolút a folyosós jelenet. Ennél ijesztőbbet rég láttam. Az egészet táncként tanulták meg, és valami hidegrázós lett a végeredmény.

Naomi Scott nem gondoltam volna, hogy ennyire megállja a helyét a horrorok világában. Nem csak egy „megijedek és sikítok” karaktert nyújt, hanem rendes személyiséget és mélységet adott ennek a megtört karakternek. Érdekesség, hogy Jack Nicholson fia, Ray Nicholson is beugrott egy cameo szerepre, de még Drew Barrymore is, aki a valóságban is létező tv műsorába invitálja meg Skyet. Drewt a Sikoly óta nem láthattuk horrorban.

A Mosolyogj 2 kimondottan jó lett, ahhoz képest, mennyire sokan lehúzták. Tény, hogy a végén alakot öltő CGI démon kicsit kiábrándító, de például a szemes jelenet ezzel ellentétbe iszonyat parára sikeredett. Érdekes a film befejezése, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle a következő részre, hiszen bizony, Parker Finn már meg is erősítette a harmadik részt.

címkép: rollingstone.com