Történet a haragról – Furiosa: Történet a Mad Maxből kritika

Mennyire igaz az a mondás, hogy ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján. Hogy hol igazolódik ez be? A filmiparban, azon belül a mai alanyunk filmrendezőjénél – a Táncoló talpak és a cuki kismalac, Babe mindkét kalandját is rendező George Millernél. Azt gondolhatnánk róla, hogy aranyos meséken kívül másban nem mutathatná meg tehetségét, de szerencsénkre ő erre nem is egyszer rácáfolt. Sok évvel ezelőtt meg is találta magának a szerelemprojektjét, amit bő harminc évvel sikeresen folytathatott is. Ez a Mad Max világa, melyet először Mel Gibsonnal a főszerepben forgatott le és trilógiává bővített, majd a Harag útja címmel készült film 2015-ben nem csak pénzügyileg, de az Oscar-díjátadón is elsöprő sikert arathatott. Már 2015-ben elhintette a rendező, hogy a történet mellékszereplőjeként megismert Furiosának szeretne szánni egy előtörténetet, de arra senki sem számított, hogy erre közel tíz évet kell majd várni.

Tehát a Furiosa: Történet a Mad Maxből egy viszonylag egyszerű történetet ölel fel. Hogyan veszíti el a fiatal Furiosa az édesanyját, hogyan kerül az őrült Dementushoz, aki a Pusztaságban, mintha a Megváltó lenne, majd innen hogyan jut el Halhatatlan Joe erődjébe és még sorolhatnám. Tizenöt izgalmas évet ölel fel a történet és ez idő történéseit olyan részletesen meséli el, hogy kevés időnk marad unatkozni közben. Igaz szerintem a film bőven hosszabb lett, mint kellene a maga közel 150 perces játékidejével és néhol vagy nagyon pörög az akció vagy nagyon sok a szöveg, de voltak olyan üresjáratok, amik bőségesen kimaradhattak volna a filmből és lehetett volna belőle egy majdnem végig feszes tempójú két órás akciófilm. Ezt leszámítva egyébként George Millert csak dicsérni tudom, hiszen nagyon látszik, hogy ő szívvel és lélekkel dolgozott ezen a világon és megint sikerült maradandót alkotnia. Szép eredmény az is, hogy a gyártás költségvetése mindössze 16 millió dollárral rúgott túl a Harag útja költségein, a látvány pedig ugyanolyan parádés, mint elődje.

Néhány jelenetnél sajnos fel lehet fedezni a CGI használatát, amivel nem is lenne különösebben baj, csak kicsit alaposabban dolgozhattak volna az utómunkás srácok. Érdekes mondjuk a CGI használata, hiszen George Miller a Mad Max világ Chrisopher Nolanje, vagyis mindent is amit lehet, azt ő ott a helyszínen megcsinál és csakis a legvégső esetben használja a CGI segítségét. Itt ez azért többször is előfordult. De milyen maga az akció, ha már akciófilmről van szó? Na az valami brutális, hogy mit leműveltek az üldözős és akciójeleneteknél. Ki kell emelnem a filmnek azt a pontját, ahol egy legalább negyed órás blokk szól egy ilyen üldözésről. Kerek egész, az egész koreográfia, a kameramunka, minden a nagy egész részét képezi és nem lehet hibát találni benne. Ahogyan a főhősnőben sem lehet, akit először nagyon furcsáltam, hogy Anya Taylor-Joy formál meg. Charlize Theron arca és játéka annyira hozzám nőtt a Harag útja után, hogy nem tudtam elképzelni bárki mást helyette. Aztán Joy erre ügyesen rácáfolt. Kifejezetten jól állt neki ez a karakter és jó volt végre olyan szerepben látni, ami nem a streamingen keresztül pörög, illetve nem egy olyan produkcióhoz adja a nevét, ami 20-30 millió dollárba került.
A színésznő állítása szerint élete eddigi legnehezebb szerepe volt ez és meg is gyűlt rendesen a baja a karakter megformálásával. Érthető is, hiszen itt nem a párbeszédeken van a hangsúly, már ami Furiosát illeti, hiszen a színésznőnek összesen harminc sornyi szöveg jutott.
A film sok erős momentummal, erős karakterekkel egy tényleg jó történettel és egy még jobb és látványosabb világgal bír. Mégis a film legjobb eleme az maga Dementus karaktere és amit Chris Hemsworth alakít vele. Eleinte nem tudtam, hogy őt most szeressem vagy utáljam, jól áll neki ez a szerep vagy sem, de a film végére ez a kérdés, ha másban is felmerül akkor utána hamar körvonalazódik majd. Neki több ilyen szerepet kellene elvállalnia, mert jót tesz neki és nekünk is nézőknek, hogy nem csak Tyler Rake vagy Thor személyében találkozunk vele.

A Furiosa mindenképpen az idei év erősebb filmjei közé tartozik, sajnos viszont nem úgy teljesít a kasszáknál, hogy egy folytatásért vagy egy újabb különálló történetért kiáltson. A legszomorúbb pedig az, hogy a forgatási költséget sem térítette még vissza a bevétel, szóval elkönyvelhetjük az idei év egyik nagy bukásának is.

címkép: zimamagazine.com