Egy sztár feleségének lenni – Priscilla kritika

Sofia Coppola nem más, mint Francis Ford Coppola (A Keresztapa, Apokalipszis most…) lánya, aki apja után szintén rendezői pályára lépett. Filmjei általában feministák és nőiesek – már ha ezt a kifejezést használhatjuk a filmek terén is. Hangulatuk van az biztos, árad belőlük a coquette stílus, nézzük csak meg a Marie Antoinette vagy a Csábítás című filmjét. Mindezek ellenére mégis vontatottak a rendezései és nem a jó értelemben. Egyszerűen soha nem ért el engem a körülötte lévő hype és a rendező “messy girl” kisugárzása.
Ez történt most a Priscillával is, ami az Elvis Presley felesége által írt könyvnek (Elvis és én) az adaptációja. Presley lánya ellene volt a filmnek, mivel szerinte az apját nem úgy ábrázolják, ahogy kéne, azonban időközben ő elhunyt, így újra szabad útja volt a megvalósításnak. Nem nagy költségvetésből készült, de a rendező szerint ez csak a film javára vált. Nem akar életrajzi film lenni, így inkább a lényege az, hogy bemutassa milyen egy sztár feleségének lenni, vagyis milyen egy elnyomó, toxikus kapcsolatban élni.

Az ötlet kiváló, de Elvist teljesen bemocskolja. Túlzásba viszi a mondanivalóját, szinte a szánkba rágja azt, hogy az énekessel mennyire mérgező a kapcsolatuk. A rengeteg “baby” és Elvis folyamatos elnyomó és agresszív viselkedése egy idő után inkább kellemetlené válik. Hiába a gyönyörű képi világ és hangulat, nem lehet igazán átadni magunkat a filmnek, hiszen ez a kínosság folyamatosan kijózanítja a nézőt. Ami szintén csak hozzátesz ehhez, az a borzalmas casting, hiszen Jacob Elordi nem elég, hogy óriási testalkattal rendelkezik, arcra még hasonlítana is, de ő annyira nem volt képes elmerülni a karakterébe, hogy csak a valódi színészt láttam a képen, nem Elvist. Ezen még a sminkes és a fodrász sem tudott segíteni. De ez a film ugyebár nem Elvisről szól, ő már kapott tavaly egy filmet, de még mellékszereplőként is kiábrándító és gagyi. Ne akarjuk, hogy egy normális srác eljátsszon egy macsót, mikor nem lesz képes rá, hiába a színész kisugárzása, ha az eszköztárába a rosszfiú karakter mellé nem fér meg a szívtipró. Mellette a Priscillát alakító Cailee Spaeny egész ügyesen alakít, de még ő sem tudja elvinni a hátán a filmet.

Végeredményben egy vontatott, unalmas (ami bár érthető, hiszen Priscillának is unalmas élete volt a férfi mellett) és kellemetlen alkotást kapunk Sofia Coppolától, aki ezért a filmért is óriási hypeot kap, de leginkább csak azért, mert nőként helytáll egy férfi uralta világban.

címkép: filmgrab.com