8000 Injon – Előző életek kritika

A tavalyi év egyik legszebb alkotásaként emlegették a Sundance filmfesztiválon bemutatott romantikus drámát, ami Celine Song rendező filmes debütálása is egyben. Személyes ihletésű projekt, hiszen rengeteg a hasonlóság a főszereplő, Nora és a rendezőnő életében. Állítása szerint akkor jutott eszébe, hogy elkészítse, mikor egy bárban ült a gyerekkori szerelme és a férje között. A film is ezzel a jelenettel kezdődik.

Nora és Hae Sung gyerekkori barátok, de a lány családja Amerikába költözik. 12 évvel később Hae Sung felkeresi az interneten Norat, akik ezután rendszeresen beszélgetnek. Többet kezdenek el egymás iránt érezni, még úgyis, hogy csak az interneten keresztül képesek tartani a kapcsolatot egymással, ugyanis míg Nora már Amerikában él, addig a férfi Koreában maradt. Nem tudnak találkozni, így újra megszakítják a kapcsolatukat. Mikor később Hae Sung New Yorkba érkezik, Nora már házas.

A rendezőnő finoman vezet minket végig a történeten. A film lassú és nyugodt, de annál inkább fontos minden egyes mozdulat, nézés és párbeszéd. Még a csendnek is jelentése van. A zene is segít abban, hogy belemélyüljünk a karakterek érzelmeibe. A képi világ gyönyörű, de hát egy A24-es filmnél ez nem meglepő. Minden érintést, szellőt érzünk a bőrünkön.

A két színész között valami eszméletlen kémia van. Ahhoz képest pedig, hogy mind a ketten ázsiaiak, egyáltalán nem játszák túl a szerepüket. Finoman fejezik ki az érzelmeiket az apró nézésekkel és érintésekkel. Greta Lee és a Han Sungot alakító Teo Yoo közt nem kell semmi intimnek történnie, hogy átjöjjön, milyen gyönyörű kapocs van közöttük. Ez az, amit mi úgy hívunk, lelkitársak, míg a koreaiak injonnak, azaz ‘már az előző életükben is dolguk volt egymással’.
Nem egy egyszerű, sablonos szerelmi történet, ahol elvárjuk, hogy a férj, aki a pár közé áll, gonosz és utálnunk kell. A férj bölcsessége ebben a helyzetben nagyon nemes. A kapcsolatuk szerethető, ők is tudják, hogy nem a múltra kell koncentrálni, hanem a jelenre. Ebben az életben nekik kettőjüknek volt meg a 8000 injon, ami a koreai kultúrában annyit tesz, hogy ennyi életet éltek át együtt, ez pedig elég ahhoz, hogy itt összeházasodjanak. Bár ezzel a történettel csak Nora szórakoztatja férjét az első találkozásukkor, de a filmben ez egy nagyon fontos momentum lesz. Nora és Hae Jongnak a jelenben nem jutott szerelem. Minden okkal történik, de valahogy egész életükben elkerülték egymást. Szerintem nekik csak le kellett zárniuk ebben az életben a múltbéli dolgaikat.
Bemutatja egy kicsit, milyen a koreai és az amerikai kultúra között a különbség, de valahogy még ez is közre játszik abban, hogy ők soha nem jönnek össze. Mind a ketten teljesen más életet élnek, hiába kötődnek lelki síkon egymáshoz. Bár Nora egész életében koreaiul álmodik, ezzel kifejezve azt, hogy hiába él Amerikában, ő örökké koreai marad lélekben.

Ritkán érzékenyülök el filmeken, de itt annyira a hatása alá kerültem, hogy bőgve jöttem ki a teremből. Nem szomorú a film, szimplán szép, emberi és teljesen kiszámíthatatlan a vége.

címkép: film-grab.com