Film,  Kritika,  Kultúra

Nem ver nagy hullámokat – Aquaman és az Elveszett Királyság kritika

A horrorzseni James Wan immár másodjára mutathatja meg, hogy a zsánertől eltérő műfajban is megállja a helyét, hiszen a 2018-as hatalmas sikernek örvendő Aquaman után a folytatás dirigálásáért is ő felelt. Az első rész népszerűségének kulcsa volt az, hogy az eddig jól megszokott komor és szürke DCEU – amit még Zack Snyder Az acélemberrel indított el 2013-ban – hatalmas fordulatot vett, és a korábban említettek helyét átvette a humor és a lazaság. Aki ismeri a képregényeket, az nagyon jól tudja, hogy a címszereplőt megformáló Jason Momoa még csak távolról, csukott szemmel vagy hunyorítva sem hasonlít a regényekben megismert atlantiszi királyhoz. Ennek ellenére mégis olyan szerethető és humoros formában tálalta a nézőknek a karakterét, hogy sokan azonnal beleszerettek. A hatalmas kasszasiker után nem volt kérdés, hogy a DC és a Warner Brothers tető alá hozza a folytatást. Ezt a produkciót azonban számtalan akadály kényszerítette kispadra. Kezdve a Covid-járvánnyal, majd Amber Heard és Johnny Depp pereskedésével, végül az írósztrájkkal Hollywoodban. Persze azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy a DC nagyszabású folytatása folyamatosan olyan sikerfilmek mellé került volna premierre, mint a 2022-es Avatar: A víz útja. Ezen a számtalan kihíváson túl tavaly decemberben megjelent a tíz éven át tartó DC Extended Universe záródarabja. Nem szabad őket siratni, hiszen 2025-ben James Gunn vezénylésével újjáépül az univerzum egy másfajta formulával.

Arthur Curry (Jason Momoa) az előző film eseményei után sem pihenhet, hiszen testvérét, Orm királyt (Patrick Wilson) legyőzve átvette az irányítást Atlantisz királysága felett. Nincsen könnyű dolga, hiszen míg ezt a stresszes munkát végzi, addig odafent a felszínen Merát – akit a sokak által nem annyira kedvelt Amber Heard formál meg – a szerelemből fakadóan örökössel áld meg a sors. Ezt az utódot nevelni kell, tanítani, pelenkáját cserélni és foglalkozni vele. Az apaság és uralkodás mellett persze túl egyszerű lenne, ha nem ütné fel a fejét valami újabb probléma. Az előző rész gonosztevője, Fekete Manta (Yahya Abdul-Mateen II) ugyanis bosszúra szomjazik, továbbra is az apja haláláért és a korábbi vesztes ütközetekért. Ezúttal azonban nagyobb felkészültséggel és egy gonosz erővel átjárt szigonnyal követeli a visszavágót. A szigonynak története van, hiszen réges-régen egy kapzsi, gonoszságot és végtelen hatalmat kereső királyé volt, akinek a gonosz szelleme ezt a szigonyt járja át. Használóját hatalmas erővel ruházza fel, cserébe a kiszabadítását kéri.
A film egyik legfőbb problémának a korunk égető kérdését is belevonja a történetbe, mégpedig a globális felmelegedést. Természetesen ezt belemagyarázzák Fekete Manta gonosz terveibe, de erről bővebben a film mesél.

(kép: gamespot.com)

Azok, akik azt gondolják, hogy ki van vágva Amber Heard szinte összes jelenete, őket meg kell lepnem, hiszen nem csak, hogy viszonylag sok szerepet kap a színésznő (és nem csak a háttérben díszeleg), néhol kulcsfontosságú szerepe is van. Igaz, sok monológot nem kapott, de a tettei annál nagyobb jelentőséggel bírnak. Patrick Wilson ügyesen hozza karakterét, akárcsak az első részben, viszont valahogy mégis azt éreztem, hogy tudna ő ennél többet, viszont ez nem az ő hibája, hanem a forgatókönyvíróké.
A testvéri kötelék és annak szeretete is túl van tolva, főleg a történet végén, ez néhány jelenetet teljesen komolytalanná tesz és éppen a rossz értelemben. Ki kell emelni, hogy a film látványos. Tényleg szép. Főleg a víz alatti jelenetek, amiknél néhol kicsit elhasal a CGI, de ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor is egy pazar látványvilág tárul a szemünk elé.

A film számtalan logikai bukfencbe ütközik a cselekmény bő két órája során, illetve nevetséges klisék is felbukkannak, és érdekes módon valahogy ezek ellenére is szórakoztató tud lenni. Felér az első rész humorához és kellemes időtöltést tud okozni a nézőnek egy fárasztó nap végén. Nem ez váltja meg a DC szuperhősfilmeket és abszolút nem egy maradandó alkotás, de ezekkel együtt is méltó módon búcsúzik a rajongóktól a Snyder alkotta univerzum. Ha érdekel a stáblista utáni jelenet, de már nagyon türelmetlenül ülsz a székben a film alatt elfogyasztott üdítő miatt, akkor hagyd ki nyugodtan, mert a világon semmiről nem fogsz lemaradni.

címkép: variety.com