Csíz! – Mosolyogj 2 kritika

Parker Finn nem biztos, hogy gondolta volna 2020-ban, hogy a Laura Hasn’t Slept című rövidfilmje ekkora utat fog bejárni. Az ebből készült nagyjátékfilmje, a 2022-es Mosolyogj óriási sikert aratott a kritikusok és a nézők körében is, hiszen a 17 millió dolláros projekt, hamar 217 milliót hozott vissza. Ebből kiindulva várható volt a második rész elkészülte, így a mosoly-démon egy újabb főhősnőt vett célpontba a mozik vásznain.

Mindenképp szeretnék röviden kitérni a film kreatív marketingkampányára is, hiszen úgy hirdette magát, hogy random emberek mosolyogtak különböző nagyobb események hátterében „Smile” pólókban. Olcsó, de annál inkább ötletes húzás. Majd jöhetett a Skye Riley hivatalos Instagram, majd Spotify-fiókja, mintha tényleg egy igazi sztárról lenne szó.

A második rész ott folytatódik, ahol az első befejeződött. Egy számomra erőltetett kezdés után ugrunk is a mentális problémákkal küzdő sztár, Skye Riley életébe, ahol egy szerencsétlen véletlen folytán megfertőzi egy drogdíler barátja, az első részből már ismert mosolygó démonnal. Vajon csak a képzelete játszik vele, vagy amit lát, az tényleg valódi? Sokszor mi sem tudjuk eldönteni, és a második rész erre még jobban rájátszik.

Összességében szerintem sokkal jobb lett, mint az elődje. Hamar beindul, és onnan pedig egy ütősebb sztorit kapunk, bár még mindig nem túl erőset. Ez egy tipikusan olyan film, ami olyan ügyesen bánik a horror eszközeivel, hogy elhiteti velünk, hogy a műfaján belül ez egy kiváló darab. Pedig hasonló történettel rendelkező filmmel már találkozhattunk többször is. Nézzük például a 2002-es A kört. Főszereplőnknek le kell győznie a rajta ülő átkot. De ez valahogy mégis más. Ahogy Parker Finn kiforgatja a horror elemeit, ezzel pedig folyamatosan becsapva minket, az valami fantasztikus. Ettől az egész film kiszámíthatatlan, még ha sejtjük is, mit hoz a vége, a jumpscare-ek valami mesterien vannak használva. Ahogy a hangok is. Szerintem a horror zsáner leggyengébb eszköze a híres-nevezetes jumpscare, de ő annyira random dobálgatja az arcunkba, hogy a film felét már eltakart szemmel kellett néznem. Utoljára az Örökségen imádkoztam ennyire a stáblistáért és, hogy vége legyen a rémálomnak. Folyamatos feszültségben tart minket, egy percre sem lazíthatunk. Mert hiába ugrottunk fel fél métert a székünkbe úgy öt perccel ezelőtt, nem igazán izgatja a rendezőt. Konkrétan megsemmisültem. Sokkal durvább és véresebb lett, mint az első rész. Ebbe már rendesen pakolta Parker a gore jeleneteket. A film csúcspontja pedig abszolút a folyosós jelenet. Ennél ijesztőbbet rég láttam. Az egészet koreográfiaként tanulták meg, és valami hidegrázós lett a végeredmény.

Naomi Scott nem gondoltam volna, hogy ennyire megállja a helyét a horrorok világában. Nem csak egy sikoly királynő, hanem rendes személyiséggel és mélységgel tölti meg ezt a megtört karaktert. Érdekesség, hogy Jack Nicholson fia, Ray Nicholson is beugrott egy cameo szerepre, de még Drew Barrymore is, aki a valóságban is létező tv műsorába invitálja meg Skyet. Drew-t a Sikoly óta nem láthattuk horrorban.

A Mosolyogj 2 kimondottan kellemes meglepetés, ahhoz képest, hogy mennyien lehúzták. Tény, hogy a végén alakot öltő CGI démon kicsit kiábrándító, de ezzel ellentétben például a szemes jelenet iszonyat parára sikeredett. Érdekes a film befejezése, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle a következő részre, hiszen bizony, Parker Finn már meg is erősítette a harmadik részt.

címkép: rollingstone.com