Pubertás probléma – Agymanók 2 kritika
2015-ben a lámpás cég egy fordulóponthoz ért, hiszen akkortájt kisebb-nagyobb bukdácsolások jelentkeztek, és mentőövként elkészült az Agymanók. A főhadiszálláson serényen dolgozó kis érzelmek, Derű, Bánat, Undor, Harag és Majré mindenki szívébe belakták magukat, és a Pixar egyik legsikeresebb projektjévé nőtte ki magát. Most, majdnem tíz évvel később, hasonló fordulópont előtt állunk, hiszen a Pixar az elmúlt években szebbnél szebb alkotásokkal látta el a közönséget, de valahogy mégsem teljesítettek jól a jegypénztáraknál. Ilyen volt például az olasz riviéra hangulatát idéző Luca, a Pirula panda, vagy a számomra nagyon várt Lightyear. Egyiknek sem sikerült beváltani a hozzájuk fűzött elvárásokat. Ennek egyszerű oka van szerintem, mégpedig az, hogy nem igazán tudtak megfelelni a közönségnek; legalábbis mindegyik film túlságosan próbált beilleszkedni a világ nézeteinek. Egyszerre akartak szólni a fiatalokhoz és a felnőttekhez is, csak éppen rosszul. A stúdió filmjei ugyanis sikerüket annak köszönhetik, hogy minden korosztályt tudnak szórakoztatni, és a gyerekekhez szóló egyszerűség mellett a felnőtteket megérintő mély tartalommal is szolgálnak.
Az Agymanók 2, akárcsak elődje, szintén ilyen. Biztosan állítom, hogy mindenki egyaránt élvezni fogja. Az elmúlt 13 év kemény munkája az agymanóknak meghozta a gyümölcsét, és Riley sikeres a tanulásban, sikeres jéghoki játékos, és igaz barátnőket is talált maga mellé, szóval úgy néz ki, minden a legnagyobb rendben van. Azonban 13 évesen Riley a pubertás korszak ajtaja előtt áll, így a főhadiszállás serény dolgozóinak új lakókkal kell összebarátkozniuk, akik fontos szerepet fognak betölteni. Ők az új kisfőnökök, Feszkó, Irigység, Ciki és a személyes kedvencem, Uncsi.
Az új érzelmekkel együtt új problémák is érkeznek, hiszen a tehetséges jéghoki játékosunknak adatik egy lehetőség, hogy a barátaival elmenjenek egy táborba, ahol, ha jól teljesítenek, beválogatják őket a gimis csapatba. Riley egy nehéz választás elé kerül: hogy barátnői mellett marad, vagy bevágódik a gimis csapat lányai közé, hogy ő is tiszteletbeli csapattag és igazi nagymenő lehessen.
Nagy változás történt a rendezőt illetően, hiszen az eddig önálló projektet még nem rendező Kelsey Mann, csupán sorozatepizódokat és egy-egy rövidebb reklámfilmet rendezett, melyek mindegyike számomra ismeretlen. Nagy vállalkozás volt ez a stúdiótól, de ennek a bátor húzásnak biztosan meg lesz majd az eredménye, és a rendezőnek méltó első önálló projektje lesz az Agymanók 2. Nekem egyetlen hiányérzetem volt a film után. Ez pedig pont az új karakterek miatt van. Valahogy, bármennyire is szerethető mindegyikük, mégsem szenteltek nekik elég időt. Feszkón kívül a többi három mindannyian fontosak és jelen vannak az eseményekben, de például egyikőjük sem szólt bele aktívabban. Ha meg bele is szóltak egyszer-egyszer, akkor mégsem érződtek jelentősnek. Néha Irigységnél éreztem például azt, hogy igazából, ha nem venne részt a többiekkel közös munkában, akkor fel sem tűnt volna, hogy ő is ott van. Nagyobb teret és szerepet kellett volna hagyniuk nekik, mert így nem különösebben tettek hozzá Riley cselekedeteihez.
Emlékszem, hogy az első rész mennyire jól adagolta az érzelmes pillanatokat és mennyire meg tudott hatni. Aki látta, biztosan emlékszik Bing Bong utolsó jelenetére. Ezúttal ilyen konkrét, legmeghatóbb rész nincsen, de sikerült itt is olyan pillanatokat okozniuk, amik miatt előkerülhet a zsebkendő, legyenek ezek akár a legváratlanabb pillanatokban is. A Pixar nagyon gondosan készíthette el ezt a produkciót, hiszen nem lehet benne semmilyen nagyobb hibát találni; simán felér az első rész színvonalához, helyenként még azt is éreztette velem, hogy felülmúlta azt. Tetszett, hogy hoztak még egy cameo érzelmet. Ő többször is feltűnt, de árulkodó volt, hogy neki később lesz fontosabb szerepe. Lehet, hogy a stúdió már tervezi a harmadik részt? Én őszintén remélem, hogy igen, mert kellenek ezek a projektek, és látszik, hogy ezekhez hogyan nyúlnak hozzá, és milyen gondosan készítik el. Remélhetőleg érkezik egy harmadik epizód, és csak bízni tudok benne, hogy nem kell rá újabb közel tíz évet várni.
címkép: rollingstone.com
