Érdekvédelmi terület – spoileres kritika

Folytatom az Oscar-díjas filmek listáját az Érdekvédelmi területtel, ami idén elhozta a legjobb hang és a legjobb külföldi filmnek járó szobrocskát. Jonathan Glazer ritkán rendez filmet, de ha neki áll, a végeredmény kétségkívül különleges lesz. Legutóbb tíz évvel ezelőtt készítette el A felszín alatt című sci-fijét, most pedig újra a kamera mögé állt és egy olyan perspektívából közelíti meg a holokausztot, ahogy eddig még senki. Persze készült már film arról, milyen egy tábor mellett élni – például Egy csíkos pizsamás fiú –, de ez valahogy teljesen más. Nem mutatja az emberek szenvedését és a borzalmas körülményeket, helyette mindent a képzeletünkre bíz. Mi csak a kerítés túloldaláról érkező hangokat és képi utalásokat észleljük, míg a Höss család boldogan tengeti a napjait a tökéletes házukban és úgy tesznek, mintha nem lenne rájuk hatással a körülöttük lévő világ… Vagy mégis?

Martin Amis The Zone of Interest című könyvének az adaptációja, ahol egy náci család idilli életébe pillanthatunk bele, akik az auschwitzi tábor mellett élnek. Rudolf Höss – Auschwitz parancsnokának – családja szinte teljesen ellentétben él a kerítés mögötti világgal, és a film erre építkezik. Az alaphelyzet bizarr, de a rendező még ügyesebben bánik a hangulatteremtéssel. A hangok, a pillanatok, amiknek kettős jelentése van, folyamatosan arcon csapnak minket. Története nincs igazán, konfliktusa annál inkább a férj és annak teljesen beszűkült felesége között. Rudolf folyamatosan küzd a kialakult helyzettel. Ő a tábor parancsnoka, ezért érzéketlenül kell beszélnie a gázkamrákról, de ha egyedül marad, előtör, mit is gondol igazán. Az egész család érzi a negativitást: a kutya folyton ugat, a csecsemő folyton sír, a gyerekek pedig agresszívak. Még Hedwig édesanyja sem bírja ezt a légkört, de a lánya álomvilágban él, amiből senki sem tudja őt kizökkenteni. Képes mindent feláldozni a saját elképzeléseiért: a tökéletes házért és környezetért, amit megálmodott.

A film érdekes kérdéseket feszeget. Van az a pont, ahol már csak rájuk üvöltenénk, hogy vegyék már észre, mi történik körülöttük, de nem tudunk, csak egy helyben ülünk és nézzük ezt a fajta közömbösséget. Ettől lesz nyomasztó.

Sandra Hüller tavaly brillírozott, hiszen nem csak az Egy zuhanás anatómiája-ban játszott – amiért mellesleg egy Oscar jelölést is bezsebbelt –, hanem az Érdekvédelmi terület-ben is, ami szintén a jelölések rengetegében úszott. A német színésznő most már mindenképp magára terelte Hollywood figyelmét. Hedwig karaktere igazán visszataszító, de Hüller teljesen magáévá tette. Elviszi a filmet a hátán, hiába alakít a többi szereplő jól.

A film egyedi, különleges és jó, de valamiért mégsem tudott maga alá gyűrni. Ennek az okát nem tudtam megfogalmazni, talán csak mást vártam tőle.

címkép: nytimes.com