Egy gyónás Feliciának – Maestro kritika

Bradley Cooper egyre jobb színész és rendező. Ezt nem más bizonyítja, minthogy a bugyuta filmektől a komolyabb alkotások irányába kanyarodott, amiket (legtöbbször) ő maga rendez. A Csillag születik után újra a kamera elé és mögé ültette magát, miután egy projektet – pontosabban Leonard Bernsteinről szóló film ötletét – Steven Spielberg készített volna, de ő kihátrált és Bradleynek adta át a stafétát. Így a Cápa rendezője csak producer maradt – pedig ő aztán nagy rajongója a zeneszerzőnek, amióta gyerekként először látta a West Side Story musicalt, majd évekig tartó terve után 2021-ben filmre is vitte azt -, de Martin Scorsese is beállt a film mellé. Bár Bernsteint talán csak a musical és komolyzene imádók ismernek igazán, pedig ő nem más, mint Amerika és a világ egyik legnagyobb zeneszerzője és karmestere, aki teljesen jogosan érdemelt meg egy életrajzi filmet. Bár ne várjuk a filmtől azt, hogy pontosan végig vezet minket az életén, inkább a feleségére koncentrál, mintsem a “mesterre” magára. A központba a szerelmük áll és az a férfi, aki úgy látszott rendben van magával, de koránt sem volt tisztában önmagával és a szexualitásával. Nem oktat, inkább csak elvezet minket a karmester világába.

A film egy interjúval kezdődik, ami vissza vezet minket Bernstein korai éveibe, pontosabban akkora, mikor egy véletlen folytán bekellett állnia karmesternek bármilyen próba nélkül és brillírozott. Itt kezdődött meg számára a siker felé vezető út. Láthatólag homoszexuális kapcsolatokat folytat, de egy partyn találkozik Felicia Montealegre színésznővel és egymásba szeretnek. Míg a nő szinte egész életébe a társa marad, ő annál kevésbé. Kicsapongó életet élt, elnyomott maga kőrül mindenkit, leginkább feleségét, aki ebbe bele is betegszik. Önként vállalta, hogy feláldozza magát férjéért és eltűri azt, ahogy él. Míg az egész egy álca kapcsolatnak tűnik, addig Bernstein tényleg szerette Feliciát, hiszen csak akkor tudott alkotni és boldog lenni, csak “akkor dalolt benne a zene”, amikor vele volt, de nem tudta, hogy ezzel feleségét elpusztítja.

A film elég megosztóra sikeredett, mivel tény, hogy nem egy túl izgalmas alkotás, de ha egyszer magával ragad és érdekel ez a bonyolult lelkivilág, akkor különleges marad a számodra. Érdekes megérteni őt mint személyt, hogy mi áll egy név és a zenék mögött, mint lélek és ember. Bár a film sok esetben inkább Felicia szemszögén keresztül történik, így még érdekesebb látni a szerelmük hányattatásait. Nem véletlen került a Netflix kínálatába, bár a képi világ vászonra kívánkozik. Az biztos, hogy teljesen egyedi és művészi szemmel közelíti meg az életüket ez pedig leginkább a képi világon hagy nyomott. Ez lesz a film fő kifejezési nyelve. Szinte minden beállításnak van egy második jelentése is, mint amit épp mutat. Festői képek előszőr fekete-fehérben, majd színesben. Na de azok a színek…! A zenék már adottak voltak a filmhez, hiszen végig Bernstein klasszikusai szólnak.

Bradley Cooper nem csoda, ha Oscar jelölést kap az alakításáért, a film központi jelenetére hat évig készült, hogy pontosan minden rezdülését lemásolja a karmesternek. Nem csak őrülten hasonlít Cooper Bernsteinre, hanem tényleg minden mozdulatát próbálja magáévá tenni. Bár Feliciát játszó Carey Mulligan túl tesz színésztársán. Kazu Hirot, a sminkest pedig kiemelném, hiszen valami káprázatos, ahogy elénk varázsolta Bradley Coopert, mint Leonard Bernstein.

Az biztos, hogy a Netflix kínálatában egy különleges darab, de kétségkívül megosztó marad.

címkép: hollywoodreporter.com