Napóleon, a hős szerelmes – kritika

Ridley Scott 86 évesen is futószalagon gyártja a filmjeit, de ezek rendszerint elég megosztóra sikerednek. Vegyük példának a 2021-es Az utolsó párbajt, ami hiába lett remek alkotás, a nézők ezt egyáltalán nem köszönték meg neki. A film bukás lett, a rendező pedig felháborodott: szerinte ez annak volt köszönhető, hogy a fiatalok inkább csak a telefonjaikat nyomkodják. A Gucci-ház ennek ellenére – ugyanebben az évben – hiába húzott be egy jó marketing kampányt, a film silány és gusztustalanná sikeredett. Jövőre jön a Gladiátor második része és egy újabb Alien film, idén pedig itt a Napóleon, ami szintén elég megosztó lett. Valakinek nagyon bejön, valakik szerint pedig egyáltalán nem történelem-hű, én pedig megelégedtem azzal, amit láttam.

A film nem teljesen Napóleon életét mutatja be, hanem felemelkedését, bukását és egy nőhöz, pontosabban Jozefinához való kapcsolatát. Ő lesz az egész történet mozgatórugója. Meg akarja hóditani, uralkodni akar felette, de hiába. Jozefina megcsalja őt és csak érdekként tekint rá, mégis a válásuk után is ragaszkodik a férfihoz. Míg Napóleon karrierjében újabb és újabb sikerek jönnek, addig feleségét nem képes kezelni. Profi hadvezér, de magánéletben egy lúzer figurának tűnik. Próbálja ezt elrejteni, de mégis a nő dominál a kapcsolatban. Az egész viszonyuk toxikus és furcsa, mintha a hadvezért egész életében az befolyásolná, hogy éppen milyen kapcsolatban áll Jozefinával. Így nem csak a csatatereken látjuk a harcokat, hanem a saját hálószobájukban is. Mindezt a rendező pedig irtó cinikusan kezeli. Beleviszi a saját humorát, de mégis komoly marad.

Ezt az összetett alakot Joaquin Phoenix teljesen kimaxolja. Ez a színész minden filmjében egyre és egyre jobb, Napóleon karakterét pedig annyira lazán hozza, hogy szinte ő maga a szerep. Nem hasonlít rá, de mégis látod benne, hiszen minden apró mozdulatát magáévá teszi. A Jozefinát játszó Vanessa Kirby is fantasztikus. Szexuális energiái átütnek a vásznon, ahogy erős karaktere is.

A film egyáltalán nem unalmas, a csatajelenetek dinamikusak. Egy-két jelenet már grandiózus szinteket üt meg. Ez leginkább a gyönyörű képivilágának köszönhető, amik festőiek a filmben. Ezt pedig nagyon kiemelném, mivel a film egyszerűen gyönyörű. Ezért egyértelműen mozira van gyártva, a hossza is kellemes, bár a Ridleynél állítólag megbújik egy négy órás rendezői változat. Én nem éreztem úgy, mintha ezt a giga történetet ledarálta volna, ellenben a játékidővel meg voltam elégedve. Ahogy az sem zavart, hogy nem teljesen történelem-hű, hiszen a Gladiátor sem volt az. Ez egy háborús film, nem egy biopic.

Mindezek ellenére még mindig nagyon zavarosak az érzelmeim a filmmel kapcsolatban. Hiába tetszett, mégis ott motoszkál bennem valami, ami miatt nem tudtam tátott szájjal elhagyni a mozit. Talán nem sorolnám Ridley Scott legjobb alkotásai közé, de a mester filmográfiájában elfér. Ez pedig sajnálatos, hiszen ő tényleg egy igazi Napóleon megszállott.

címkép: port.hu