Öt éjjel Freddy pizzázójában – kritika
A híres-neves Five Nights at Freddy’s egy olyan videójáték, ami tökéletes példája annak, hogyan lehet az egyszerű dolgokból is nagyszerűt alkotni. A point and click témára épülő játék hatalmas rajongotábort épített ki a Freddy Fazbear’s Pizzeria mechanikus állatbábúinak köszönhetően. Manapság Hollywood a videójátékadaptációk aranykorát éli, tehát elkerülhetetlen volt, hogy ezt a témát is nagyvászonra vigyék. A történet kicsit hányatott sorsú, hiszen a videójáték alkotói már 2015-ben eladták a jogokat Hollywoodnak, azonban sokáig parkolópályára került a projekt. A kis költségvetésű horrorfilmek világát képező Jason Blum által megalkotott Blumhouse ragadta meg a lehetőséget. A rendezői székbe Emma Tammi kapott helyet, a film főszereplőjét pedig Josh Hutcherson kapta.
Mike Schmidt egy problémákkal küzdő ember, akinek egy gyerekkori trauma kíséri végig a mindennapjait, így amíg napközben nehezen állja meg a helyét a társadalomban és sorban rúgják ki a frissen kapott munkahelyeiről, addig éjjel rémálmok gyötrik. A kisöccse elrablásának eseményei köszönnek vissza nap mint nap az álmaiban. Ezek mellett kishúgát próbálja nevelni és harcot vív a mesékbe illő gonosz nagynéni ellen is. Kétségbeesett helyzetében eleinte vonakodva, de elvállal egy éjszakai őr munkát Freddy pizzázójában. Mike mit sem sejt a pizzázó rejtelmeiről, azonban ez gyorsan megváltozik, amint megismerkedik az étterem kabalafiguráival.
A film alapvetően egy szerethető darab, viszont számtalan hibája van. Kezdve azzal, hogy a produkció pontosan abban a leggyengébb, amiben működnie kellene. Horrorként elvérzik. Sajnos nagyban kihat erre az, hogy Amerikában PG-13-as besorolást kapott, így itthon is csak 16 karikás. Az összes ijesztegetés, ami egy magasabb korhatár besorolásnál hatásos lenne, sajnos itt nem az. Hiányzik belőle az, ami a videójátékot híressé tette a rajongók között. A film rögtön a legelején megmutat egy kis szeletet abból, hogy milyen élmény lehet átélni azt, amikor a bezárt biztonsági szobában figyeli az őr a kamerákat, viszont pár pillanatnál tovább ez sem tart. Hiányzott nekem egy ilyen jelenet, ami tényleg megteremti azt az atmoszférát, amitől Five Nights at Freddy’s lehetne a film. Mike sokszor nem is egyedül őrködik és ahelyett, hogy a kamerákat figyelné, inkább bealszik és a tragikus eseményhez repíti őt vissza, ahol kínkeservesen próbálja megfejteni az ügyet. Ehhez még társul egy teljesen felesleges mellékszereplő egy rendőrnő képében. Vanessa (Elizabeth Lail) főszereplőnket próbálja rávezetni, hogy ez a hely mi is valójában és kik ezek a bábuk, de bár ne tenné. Kettejük között egyes párbeszédek annyira üresek és jelentéktelenek, hogy simán ki lehetett volna vágni ezeket. Ezáltal a játékidő is lerövidülhetett volna, hiszen a film teljes hossza 109 perc, de könnyedén lehetne negyed órával rövidebb.
A rendezőnő próbálta ezt a világot a rajongók mellett a nem hozzáértőknek is szerethetővé tenni, viszont ez sajnos csak kicsit sikerült. A film egy ponton bemutatja a figurák brutalitását a pizzázón rajtaütő portyázókon, ezt leszámítva sehol máshol nem találkozhat a néző ilyen nyers erőszakkal. Pedig a filmnek ezen a ponton kifejezetten jól áll ez. Horrorfilmnek gyenge, ha poénosabbra vették volna a figurát bizonyos jelenteknél, az még segíthetett volna. Szerintem azok, akik odavannak a témáért, ők biztosan élvezni fogják, hiszen az állatok nagyon jól néznek ki. Azok viszont, akik újak ebben a körben és itt ismerkednek először össze Freddyvel és barátaival, ők hamar el fogják felejteni ezeknek a létezését.
címkép: ew.com
