Kritika,  Kultúra,  Sorozat

Fekete tükör 6. évad – spoileres kritika

A Black Mirror visszatért négy év kihagyás után, hogy újra tükröt állítson elénk a képernyőinken keresztül. Charlie Brooker – a sorozat készítője – eléggé megváratatott minket, amihez sok minden közrejátszott. Állítása szerint egyszerűen, csak nem akart dolgozni az új évadon, mivel a valóság is túl rémisztő lett.
2023 nyarán végre megérkezett a rég várt öt rész, ami egy új vonalat vesz fel. Nem csak a technológia, hanem a média rossz oldalát is bemutatja. A Netflix kifigurázza saját magát, mint Streamberry. Rá megy egy kissé horroros vonalra és belevisz egy kis természetfelettit is. Ez a hatodik évad.

Joan Szörnyű:

Joan egy cégnél dolgozik, mint középvezető. Van egy párja, bár nem túl boldog a kapcsolatban, ezért az exszével találkozgat. Este a Streamberryn (Netflix) megjelenik egy új sorozat, ami az ő saját életéről és az azt megelőző napjairól szól, Salma Hayek főszereplésével. Joan kezd elveszíteni mindent, miután a sorozat rossznak állítja be (pontosabban a valóságot mutatja, enyhe túlzással). Ebbe kezd beleőrülni, míg utána nem jár a dolgoknak…

Ez egy nagyon összetett rész, és az egyik legjobb az évadban. Mellesleg az egyetlen, ami a jövőben játszódik. Sok mindenre rávilágít, mint például arra, hogy mi nézők, inkább nézünk valami negatívat, mint pozitívat. Már magát a botrányt is szeretjük. Vegyük példának a Jeffrey Dahmer sorozatot vagy a Kardashianokat. Szeretünk belelátni az emberek életébe, még ha fel is háborodunk rajta. Szeretünk mások életével foglalkozni és ítélkezni, mikor mi sem viselkedünk jobban. Hiszen Joan egy átlagos nő.
Utal a túl dramatizálásra, hogy hogyan képesek megváltoztatni a valóságot az alkotók, csak azért, hogy mi emberek élvezzük azt.
Belemegy abba, hogy minden szerződést az interneten elfogadunk vakon, miközben ennek komoly következményei is lehetnek. De ott van az is, hogyan használják fel az adatainkat; hogy hallgatnak le. És legvégül, hogy az AI mikre képes napjainkban. Képes zenét, történeteket, és hát filmeket generálni. Felhasználhatják az arcunkat a beleegyezésünk nélkül, vagy bármelyik sztárét és a kedvükre csinálhatnak vele bármit.
Ami szerintem zseniális, hogy a Netflix saját magát is kifigurázza, ezzel utalva az egyre gyengébb minőségű tömeggyártásra.
A kivitelezése pedig eszméletlenül fordulatos, elgondolkodtató és érdekes. Egy sorozat a sorozatban, ami egy sorozatban van és így tovább. Ilyen egy zseniális Black Mirror rész.

(kép: denofgeek.com)

Loch Henry:

Egy filmes srác és annak barátnője ellátogat a fiú édesanyjához Skóciába. Amikor a lány megtudja a faluban történt gyilkosságokat egyből lecsap a témára. A srác beleegyezik egy kis unszolás után a forgatásba, mivel édesapjával is a gyilkos végzett, így nehezebben áll hozzá a témához. A sorozatgyilkos nyolc ember ölt és kínzott meg és a lány tudja, hogy ez biztos siker lesz. A készítés egész jól megy, míg ki nem derülnek a hátborzongató dolgok…

A rész csattanója egy kissé gyanítható, de ennek nem is ez a lényege. A mondanivalója fontosabb, mint maga a sztori. Mi mindent feláldozunk a sikerért, hogy még a családunk szennyesét is ki teregetjük a nyilvánosság elé. Minden mondatnak jelentése van, nem mellesleg ebben az epizódban található a legtöbb utalás a többi részre is (minden rész tartalmaz ilyet, mutatva, hogy az egész egy univerzum). Megint óriási fricska a Netflix részéről, hiszen újra feltűnik a Streamberry. Élvezzük ezeket a true crime sorozatokat, de bele se gondolunk az áldozatok nézőpontjába és hogy milyen káros az, ha a sorozatgyilkosokat romantizáljuk. A srácnak rá kell jönnie a végén arra, hogy az ő filmje csak az egyik a sok közül, mivel újra és újra szembesülnie kell a történtekkel. Könyvek, nagyjátékfilmek…

Anya és fia is filmeztek és ezzel tettek tönkre rengeteg életet. Ki egy sima maszk mögé, ki a BAFTA maszk mögé bújt.
Az évad egyik legjobb része lett és látjuk először, hogy igen, a múltban játszódik, de ezzel teljesen más arculatot kap az egész sorozat. Nem csak azt látjuk milyen eszközök teszik tönkre az életünket a jövőben, hanem hogy mik tették régen vagy mai napig is.

(kép: cinemablend.com)

Beyond the sea:

A történet 1969-ben játszódik, amikor két űrhajós, míg fent vannak az űrben is képesek a családjukkal lenni egy robot segítségével. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor az egyikük családját lemészárolja egy szekta (nagyon hasonlítanak Mansonékra, de rengeteg utalás van még a Sharon Tate gyilkosságokra). Társa Cliff, megengedi Davidnek, hogy használhassa a testét, mivel a gyilkosságba az is tönkre ment, míg ez a szituáció egyre csak bonyolultabbá nem válik…

Mivel rengeteg időt töltenek az űrben – pontosan hat évet -, így nekik ez egy kiváló lehetőség arra, hogy ne legyenek magányosak. Kicsit utal is a pandémiás bezártságra. A két férfi élete teljesen ellentéte a másikénak. Míg David szeretettel bánik a feleségével, addig a másik még csak hozzá sem ér. Mivel előbbinek hiányzik a felesége, az élete, így megpróbálja átvenni Cliff életét. Lehetősége van rá, hiszen a nő is egy ilyen férfira vágyik. Pontosabban csak hiányzik neki az, ami volt a férjével. Így kezdődik a szerelmi háromszög, bár mint később kiderül ez nem viszonzott a nő részéről.

A végén nem az történik, amit várunk. A férfi nem Cliff testébe bújik bele és öli meg az igazit fent, hanem inkább megöli annak családját, hogy megmutassa milyen az, amikor nincs semmid. Cliff nem értékelte azt, ami megadatott neki.

Aaron Paul több figyelmet érdemelne, mivel most is megmutatta mennyire kiváló színész.

(kép: mashable.com)

Mazey Day:

Először nem tudtam hova tenni ezt a részt. Belekeverni egy utópisztikus sci-fi sorozatba a természetfelettit furcsa. Főleg, ha eddig köszönő viszonyba se álltak egymással. De rájöttem, hogy ennek a sorozatnak is kell a megújulás. Ne várjuk az alkotótól ugyanazt éveken keresztül. A téma nagyon tetszett, bár én máshogy nyúltam volna hozzá. Nem a technológiával kapcsolatos, itt már inkább bejön a „média rossz oldala” vonal.

Egy paparazzo új munkája az, hogy lencsevégre kell kapnia a sztárt, Mazey Dayt, aki egy ideje elzárkózott a nyilvánosságtól. Mint kiderül, Mazey elütött egy embert és ettől teljesen összeomlik…

Már a rész közben rengeteg utalás van a végkifejletre. A legtöbb embernek nem ez a kedvenc része, ami persze teljesen érthető, mégis sok mondanivalója van. Bemutatja, hogy a paparazzik sem jókedvükből, hanem a megélhetésükért teszik mindezt. Bármit feláldoznak egy képért, akár az életüket is. Így megérthetjük, hogy a sztárokból is miért hozzák ki a „szörnyeteget”. Először Bo megakarja menteni a sztárt, míg a végén ő adja a kezébe a fegyvert egy ütős képért.

(kép: denofgeek.com)

79-es Démon:

A kezdésnél már megjelenik a Red mirror felirat, ami Brooker állítása szerint egy sokkal természetfeletibb vonalat akar követni. Pár régi klasszikus horror filmre is utalnak, mint például a poszter, ami a Ragyogásra hajaz. Ez a rész foglalkozik a rasszizmussal, a politikával, na meg a mindent elsöprő apokalipszissel.

Nina egy boltban dolgozik, ahol indiai lévén, kiközösítik őt. Időközben véletlenül megidéz egy démont, aki arra kéri minden nap öljön meg egy embert három napon keresztül, különben bekövetkezik az apokalipszis.

Sokan azt hisszük valami nem stimmel a lánnyal. Vagy skizofrén vagy a lelkiismeretével beszél, vagy csak egyszerűen képzelődik. Addig hisszük ezeket, míg be nem bekövetkezik az epizód vége. Megmutatja, hogy a politikusok, hogyan manipulálják a társadalmunkat és hogyan teszi tönkre az egész világot akár csak egy ember is.

(kép: denofgeek.com)

címkép: dexerto.com