A látogatás – kritika

Először a 2022-es Sundance Filmfesztiválon mutatták be, ezek után pedig igazán pozitív fogadtatást kapott, ez a dán-holland horror film, amit Christian Tafdrup rendezett és írt testvérével közösen, Mads Tafdruppal.
Sokan vélekednek úgy, hogy messze van a saját műfajától, de szerintem pont a mintapéldája annak, milyen egy tökéletes pszichológiai horror. A végkifejlett igazán felkavaró.

Attól működik kiválóan, hogy a történet ennyire valószerű. Egy szimpatikus család áthívja magukhoz vendégségbe a másik családot, majd ott kínosabbnál kínosabb szituációkba keverednek a vendégek.
Ne azt gondoljuk először, hogy pszichopatákkal állunk szembe, vagy hogy a ház tele van szellemekkel. Semmi ilyesmi. Csak a vendéglátók mérhetetlen udvariatlansága, amitől a nézők ugyanolyan kényelmetlenül érzik magukat, mint a főszereplőink. De ők mindig képesek magukat kimagyarázni és elnézést kérni a családtól, így azt gondolják, egy apró kellemetlenség, de hát ki tökéletes, ugyebár? Miből gondolnák, hogy az lesz a történetük végkifejlete ami?
A fináléhoz pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy egészen a legvégsőkig kell várni az igazi horrorra, addig pedig csak fent tartja az iszonyatos feszültséget. Mintha bármikor történhetne valami borzalmas, de semmi. Se egy gyilkos, se egy házat kísértő szellem, csak maga az emberek udvariatlan viselkedése.

A zene végig fent tartja a feszültség és a nyomasztó érzés hangulatát. A film számomra végig izgalmas is maradt, ettől a thriller műfajába is simán besorolható és mivel az operatőr kiváló munkát végzett, így olyan mintha egy picit mi is benne lennénk a filmben. Nagyon jó a kameramozgás, nagyon jó a fényekkel való játék.

A színészek szerintem végig kiválóan hozták a szerepüket. A főszereplő férfi lúzersége – Bjørn (Morten Burian) kimondottan idegesítő, de pont hogy ez is fontossággal bír a végkifejlettet illetően.

Számomra a 2022-es év egyik nagy kedvence lett, mivel képes volt bennem utána is mély nyomott hagyni. A skandinávok az utóbbi időkben egyre jobb filmeket készítenek, mondhatni most élik a fénykorukat.

Vajon mi lett volna a befejezése, ha Mi emberek képesek lennénk néha nemet mondani, ha tényleg úgy is gondoljuk?

címkép: ign.com