Top Gun: Maverick – kritika

35 év után a kultikus Top Gun új részt kapott, ami egy folytatás és egy nosztalgia hullám egyben. Tom Cruise évekig hallani sem akart a folytatásról, majd miután belevágott, az eredeti film rendezője – Tony Scott – öngyilkos lett. Ez is oka volt, hogy a filmek munkálatait évekig lefagyasztották, aztán a Covidról ne is beszéljünk. Így egy új rendezővel – Joseph Kosinski – és egy új forgatókönyvvel 2022-ben megkapta a megérdemelt premiert Hollywood legmenőbb repülős parádéja.

Kezdeném azzal, hogy ha nem láttad az első részt, akkor is élvezni fogod. Ha nem szereted a repülőket és nem vagy szakértőjük sem, akkor is tetszeni fog. A film inkább dráma lett, mint akció, mivel a fő cselekmény Maverick és Goose fia, Bradley közt zajlik és ettől is annyira szerethető az egész.
A karaktereknek kidolgozott személyiségük van. A köztük levő érzelmi viszonyok, pedig kellően megadják a filmbe az érzelmi töltetet.
Tom Cruise, ha épp nem Mission Impossible-t forgat és elvállal egy másik filmet, abban mindig brillírozik, mint színész, de ne feledjük, hogy kaszkadőrként is megállja a helyét. Bármilyen extrém jelenetet elvállal, így volt ez most is, hiszen pilóta engedéllyel is rendelkezik, ezáltal a többi színészt is ő képezte ki a feladatra. Tom-nak nagyon nehéz dolga volt, hiszen a kollégái sokszor lettek rosszul a gépben a felvételek alatt, így rengeteg snitt pocsékba ment. A levegőben nem csak, hogy színészkedniük kellett, de egyben kibírni a rájuk ható erőhatásokat, operatőrködni és figyelni a megvilágításra.
A filmet egy kisebb 6K-s kamerával vették fel, amiből négyet a gép külsejére és hatot gép belsejében helyeztek el. Így összesen több, mint 800 órányi felvételt vettek fel, szóval a vágónak elég nehéz feladata lehetett…
Goose fia, Bradley – akit a nagyon tehetséges Miles Teller alakít -, a castingra véletlen bajusszal érkezett és annyira hasonlított az eredeti Goosera, hogy egyből igent mondtak rá. Mint mindig, most is eszméletlen jól helyt állt, bár állítása szerint a kiképzés sokkal keményebb volt, mint bármely más filmben (pl. Whiplash). Rajtuk kívül feltűnik még Jennifer Connelly és Val Kilmer is, egy-két érzelmes jelenetre.

A film forgatókönyvét a haditengerészettel és a Top Gunnal együtt írták meg, de az egész munkálatokat segítették, hogy az hiteles legyen (egy-két jelenet kivételével). Finoman visszatekint az eredeti filmre, néha flashbackekkel, vagy csak magával a zenével. Itt is láthatunk naplementében játszó pilótákat, motorozó Tom Cruise-t, hogy visszahozza az eredeti film hangulatát. A legjobb, hogy minden meg van benne, ami egy jó filmhez szükséges. Van benne akció, poénok, szerelmi szál, dráma és eszméletlen látványvilág.

A látvány minden centije ki van dolgozva. Ezt nagyban Tom Cruise maximalizmusának köszönhetjük, aki nem volt hajlandó sokszor zöld háttért használni. Így – mint már írtam – a színészek tényleg repültek az F/A18-asokkal és tényleg óriási G erő hatott rájuk. A cél az volt, hogy a nézők is szinte együtt repüljenek a színészekkel, ami főleg Screen x-ben eszméletlen látványos. És nem csak, hogy látványos, de ideg őrlően izgalmas. A néző szinte, csak kapaszkodik az ülésbe. Az akció jelenetek gyönyörűen komponáltak, minden perce izgalmas és kiszámíthatatlan. Eközben dübörög a hanghatás: a repülő hangja és a zene egyvelege. Az eredeti sountracket átdolgozta Hans Zimmer, Harold Faltermeyer, Lorne Balfe és Lady Gaga. Utóbbi pedig képes megkoronázni a filmet még egy szívfacsaró zenével.

Őszintén mondom, erre a filmre megérte 35 évet várni, mivel szerintem az idei év nagy kedvence lett. Azt pedig mindenki ismerje be, Tom Cruise mindenhol menő: a földön és levegőben egyaránt.

címkép: ew.com