Film,  Kritika,  Kultúra

Voyagers – kritika

A Beavatott filmek és a Csúcshatás rendezője – Neil Burger, új filmet rendezett, amit több mint egy fél év után a Netflixen is megnézhetünk. Tudomásom szerint, a magyar mozik sem vetítették, ezért kevés emberhez jutott el, ez az elgondolkoztató alkotás. A film egyszer nézhetős, de annál inkább megéri.

Egy thriller sci-firől beszélünk, amikre elég érzékeny lettem a Nolan által rendezett Csillagok között után. Az egy olyan magas színvonalat képviselt minden tekintetben, amit még egyetlen Science fiction sem tudott überelni. Az Interstellar után kevés űrben játszódó film fogott meg, de ez képes volt teljesen lekötni a figyelmemet.

A történet egy távoli bolygóra utazó űrhajón játszódik, ahol a terv az, hogy a 30 ember mesterségesen született gyerekeik és majdan unokáik, elérjék az új „Földünket”. Mikor két srác rájön – Zac és Christopher -, hogy egy kék anyaggal drogozzák be őket, ami elnyomja mindennemű vágyaikat, fellázadnak a rendszer ellen…

kép: imdb.com

A film elején mindenki egyforma, de mint az Állatfarmból is megtudtuk, nincs olyan, hogy egyenlőség. Minden ember személyisége más, és ha nem lenne hierarchia, az teljes káoszhoz vezetne. Mindig kell lennie egy vezetőnek – vagy rossz vagy jó – ,aki képes irányítani a legénységet. Emiatt a tény miatt, eléggé Legyek ura feelingje lesz a sztorinak. Az egyik ilyen vezető karakter nem más, mint a már a Ready Player Oneból is ismert Tye Sheridan. Rettentően jó nézni a képernyőn, van karaktere, és az jól ki van dolgozva (ami nem csak rá mondható el), mellesleg kiváló színésznek is tartom őt. A másik vezető Fionn Whitehead, aki az egyik kedvenc színészeim közé tartozik. Mindig képes más lenni: ijedt katonától kezdve, őrült pszichopatáig. Most sem egy pozitív karaktert kapott, és kiválóan idegesítő lesz a film végére, így mondhatjuk, hogy jól hozta Zacet, aki primitív és csak az élvezetek számítanak neki. Mert igen, mi olyanok vagyunk, mint az állatok, ha nem kell viselkedni. Ösztönösek leszünk, nem tudunk másban gondolkozni, csak a szexualitásban és az erőszakban. Félnek egy földönkívüli idegentől, de nem fogják fel, hogy amitől félniük kell, azok ők maguk. Az ember igazi természete.
A filmben még feltűnik egy kis időre Colin Farrell is, de annál inkább többet Johnny Depp modell és színész lánya – Lily-Rose Depp, aki több szerepet is elvállalhatna, mert egyre ügyesebb a szakmában.

A film képi világa hozza az igényes szintet, ami már kevés sci-fire mondható el. Végig izgalmas marad, és elgondolkoztató, rengeteg jó karakterrel és színésszel. Mindenképp érdemes megnézni.

címkép: nytimes.com