Nomádok földje – kritika

A 2020-as Oscar legjobb film nyertese nem más volt, mint a Nomádok földje. Ahogy kinyitottak a mozik, bátorkodtam megnézni ezt a Chloe Zhao (az új marvel film: az Örökkévalók rendezője) által írt, rendezett és vágott drámát, ezen felül még a produceri munkát is ő végezte.

Számomra az egész film olyan volt, mintha beültem volna egy dokumentumfilmre. Bemutatja nekünk a nomádok életkörülményeit, a színészek pedig olykor igazi nomádok voltak és igazi érzelmeket mutattak a kamera elött. A film nagyon naturális, és kellően vontatott, mint ahogy az ő világuk is. Sztorija ezért nincs is nagyon, csak hogy egy nevadai kisváros gazdasági összeomlását követően Fern (Frances McDormand) elindul, hogy nomádként új életet kezdjen Amerika nyugati felének végtelen vidékeit róva. A film iszonyatosan melankolikus hangulatúra sikerült, különböző borzalmas sorsokat hallunk Fern útja során, akik menekülnek a saját életük tragédiája elől.

Érdekesnek érdekes, néhol nagyon felemelő, a zenéje és a cinematográfiája pedig valami csodálatos volt. Néha annyira magával ragadott képivilág, hogy szinte éreztem a táj illatát is. Összességében még így is azt kell mondanom, hogy csalódtam a filmben. Értettem a mondanivalóját, de szerintem nem érdemelte volna meg se a legjobb filmért járó, se a legjobb főszereplőnek járó díjat, még ha imádom Frances McDormandet és most is csodálatosat alakított. Bár a mostani Oscar felhozatal amúgy sem volt a kedvencem, lehet erre is fogható, de az azért biztos, hogy ez az alkotás velem maradt sokáig a gondolatiamban és én is úgy éreztem kicsit magam, mintha benne lennék a filmben egy kis időre.

címkép: port.hu